A Biblia a legnagyobb példányszámban kiadott és legtöbb nyelvre lefordított könyv, mely szent könyv a zsidóság és a kereszténység számára, ezért Szentírásnak is nevezzük.

A zsidók (más néven héberek vagy izraeliták) egy ókori, közel-keleti nép, amelynek tagjai ma a világ minden részén élnek.

A Biblia a görög „biblion” (=könyvtekercs) szó többes számú, kicsinyítő képzős alakja, melynek jelentése: „könyvecskék”. A kifejezés egy Gubla nevű föníciai város nevéből ered, melyet a görögök Büblosznak neveztek. 

A „könyvek” szó arra is utal, hogy nem egységes műről van szó, hanem különböző korokban keletkezett, különböző műfajú iratok, könyvek gyűjteményéről. Legrégebbi részei Kr. e. 1000 körül keletkeztek, a legújabbak Kr. u. 120 körül.

Jellege tehát antológia (több író összeválogatott műveinek gyűjteménye). Műfajilag sokszínű szövegeket tartalmaz, elsősorban:

• történeti elbeszélés
• levél
• példázat, parabola (példabeszéd, tanmese: tanító jellegű, erkölcsi tanulságot megfogalmazó történet, pl. tékozló fiú, elveszett bárány, stb.)
• lírai művek (zsoltár, szerelmi dal)
• továbbá van benne elbeszélés, monda, novella, jogi és bölcseleti szöveg, prófécia, látomás.

Tematikusan ember és világ, ember és ember kapcsolatával foglalkozik. A keresztények számára egyfajta útmutató, iránytű, mely vigasztal, s reményt, bölcsességet ad.

A Bibliára a monoteizmus (egyistenhit) jellemző, melyet a hittörténet magasabb rendűnek értelmez a politeizmusnál (többistenhit).

A Biblia eredetileg a héber mitológia írásos forrása, mintegy kétharmadát a héber vagy zsidó Biblia alkotja, amelyet a keresztények Ószövetség néven ismernek. Az Ószövetség még Krisztus születése előtt készült könyvekből áll, amelyek többek között a világ teremtéséről és a zsidó nép történetéről szólnak, s törvényeket, próféciákat is tartalmaznak.

Az Ószövetség elnevezés arra a szövetségre utal, amit a zsidó ősatyák (Ábrahám, Izsák, Jákob) és Mózes kötött Istennel. Régiesen Ótestamentumnak is nevezik.

A keresztény Biblia az Újszövetség, amely Jézus életét és tanítását, valamint a Jézus halála utáni időszak eseményeit beszéli el.

Az Újszövetség elnevezés arra utal, hogy Isten megújítja a zsidókkal kötött szövetségét Jézus Krisztus által, és kiterjeszti az egész emberiségre. Régiesen Újtestamentumnak is nevezik.

A keresztény értelmezés szerint ugyanis az Újszövetségben Jézus által beteljesül mindaz, amit az Ószövetségben a próféták megjövendöltek, amit Isten megígért. A zsidók ebben nem hisznek.

Tehát a zsidók csak az Ószövetséget fogadják el szent könyvként, a keresztények az Ószövetséget és az Újszövetséget is.

A Biblia kétféle szöveget tartalmaz: kanonikus és apokrif szöveget.

Kanonizált vagy kanonikus szövegeknek nevezzük azoknak a bibliai könyveknek az összességét, amelyeket az egyház hitelesnek ismert el és bekerülhettek a Bibliába. A hitelesnek tartott könyvek a hagyomány szerint Isten sugalmazására születtek, ezért megütik a szent könyv mértékét. A Biblia lezárt, végérvényesített, szentesített, elfogadott szövegét alkotják.

Kanonizációnak nevezzük a Biblia összeállításának folyamatát, melynek során eldöntötték, hogy mi kerülhet be a Bibliába. A kánon görög szó jelentése: mérték, mérővessző. A kanonikus tehát szó szerint azt jelenti, hogy egy vizsgálaton átesett és a mértéknek megfelelő, megüti a mércét.

A zsidó kánon csak az ószövetségi iratokat tartalmazza, a keresztény kánon azonban az Újszövetséget is (bár van kisebb különbség a katolikus és a protestáns kánon között).

A nem kanonizált, azaz a kánonba be nem került könyveket apokrif iratoknak nevezzük. A szó jelentése: nem hiteles, hamis.

A Biblia nyelve eredetileg héber és arámi (Ószövetség), illetve görög (Újszövetség).

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!