A felvilágosodás kora a 18. század, jelmondata pedig: „Sapere aude!” (Merj gondolkodni!) Vagyis a felvilágosodás a gondolat szabadságát (szabályok alól való felszabadítását) hirdette. Ez a vallási kötöttségektől való mentességet is magában foglalta.

Gyökerei a reneszánsz korba nyúlnak vissza, mert a reneszánszban az emberek szabadabban akartak élni, gondolkodni, emberközpontúság volt: a földi életre, s nem a túlvilágra koncentráltak.

A középkor sötét volt, mi vagyunk a fény

Egyfajta kritikai hozzáállás is megfigyelhető: a felvilágosodás elveti az előző korok eszméit, bírálja őket. Például a felvilágosodás hívei nevezték először a középkort sötétnek.

Mivel tagadták a vallást, lenézték a középkor mélyen vallásos életszemléletét, magukat pedig önhitten felvilágosultnak nevezték. Persze, arra a világosságra gondoltak, amely az agyban gyúlik: az ész árasztja a fényt. Ez a sötétség-világosság ellentét a költészetben is jelentkezik (a mi költőinknél, pl. Csokonainál is, gondoljunk csak Konstancinápoly c. versére, ahol a babonát ostorozza).

Mert mit tartottak ők sötétségnek? A babonát, a vakhitet. Mindent elvetettek, lenéztek, ami nem volt ésszerű, ésszel meghatározható, de mindenekelőtt a tételes vallás, a babonás hit került szembe a józan ésszel.

A legtöbb felvilágosult gondolkodó mégsem lett ateista (istentagadó), hiszen a világ keletkezésére például nem találtak megfelelő magyarázatot, csak a Bibliában. Ezért kidolgozták a deista felfogást.

A deizmus

Mi is a deizmus? A deizmus szerint Isten megteremtette a világot, aztán magára hagyta: nem avatkozik bele további sorsába. Mi működteti akkor a világot? Isten a világ működését a természetbe rejtett törvényekkel oldotta meg. Ez azt is jelenti, hogy nincs szükség vallásra és papságra… Hát így hozták össze az istenhitet az ész hatalmával.

A 18. századot a legokosabb századnak tartották, s úgy gondolták, a bűn forrása a tudatlanság. Nem véletlen, hogy a tudományok gyors fejlődésnek indultak.

Tudományos fejlődés

Különösen a természettudományok fejlődése gyorsult meg (új gépeket, eszközöket találtak fel), fejlődött az ipari termelés, kialakult az árutermelés, és lezajlott az angol polgári forradalom. Ezek együttesen szétrobbantották a korábbi gondolkodásmódot.

A tudományban is változások zajlanak. A geocentrikus (földközpontú) világnézetet a heliocentrikus (napközpontú) világnézet váltja fel. Érdemes itt megemlíteni a főbb csillagászok neveit, mint Kopernikusz, Kepler és Galilei. Magyarországon Bolyai Farkas és János matematikusok voltak a kor felvilágosult tudósai.

Az empirizmus

A felvilágosodás eszmerendszerének további forrása (a reneszánsz kor ideáin kívül) az angol filozófia – Bacon és Locke újítása, az ún. empirikus felfogás – volt.

Mi is ez az empirikus világfelfogás? A szó az empíria (=tapasztalat, ismeret, jártasság) görög szóból ered. Az elmélet szerint a világ megismerése a hétköznapi tapasztalatokon nyugszik. Érzékszerveinkkel, a megtapasztalt, megélt dolgok által ismerhetjük meg a világot. Ez afféle gyakorlati hozzáállás, amely az elméleti gondolkodást, a teóriák gyártását fokozza le.

A világ megismerésének módszere az indukció lesz. Az induktív módszer lényege, hogy előbb tapasztalunk, s aztán általánosítunk, vagyis az egyestől, a konkréttól az általános felé haladva ismerjük meg a világot.

Locke szerint „Nincs semmi az értelemben, ami nem volt előbb az érzékletben.” Érzéklet alatt persze az érzékszerveinkkel felfogható valóságot érti.

Mi lehet a probléma ezzel a felfogással? Túlságosan gyakorlati, tapasztalati jellegű, túlságosan földhözragadt, túlságosan az érzékelésen alapszik (holott egy süket vagy vak ember is képes nagy gondolatokra – ezt már az ókorban  is tudták, gondoljunk csak arra, hogy a legbölcsebb emberek az antik hagyományban többnyire vakok voltak).

A racionalizmus

Az empirizmus mellett a racionalizmus eszméje tett szert nagy jelentőségre a felvilágosodásban.

A kifejezés a ratio (=ész, értelem, gondolkodás) latin szóból ered. Alapelveit Descartes (ejtsd: dékárt) francia filozófus fogalmazta meg „Értekezés módszerről” című, 1637-ben írott munkájában. Descartes a matematikát tartotta a legfőbb tudománynak, míg az angol Bacon a fizikából indult ki. A matematikában Descartes szerint az általánosból haladunk az egyedi felé.

Az empirizmus és a racionalizmus a felvilágosodás két pólusa: mindkettő a felszabadult gondolkodás híve, mindkettő vallásellenes, ugyanakkor vannak köztük különbségek.

Descartes híres jelmondata, a „Cogito ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) a racionalizmus kiinduló alapköve.

Szerinte a gondolkodás képessége, a matematika alapvető fogalmai velünk születnek. Módszere a dedukció, amely az általánosból az egyedi felé haladó gondolkodásmód (az indukció ellentéte).

Szabadság, egyenlőség, testvériség

A felvilágosodás különös hangsúlyt fektetett a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondatra. Ésszerűtlennek tartották azt, hogy a születése, származása okán bárki is felsőbbrendűnek tarthassa magát és kiváltságokat élvezzen. Ezzel konkrétan a nemesi rangok és kiváltságok jogosságát vonták kétségbe.

A felvilágosodás hívei és tudósai maguk nem voltak ugyan forradalmárok, de elveik mégis forradalomhoz vezettek, az 1789-es nagy francia forradalom az ő eszméiket tűzte zászlajára.