A logika az érvelés tudománya; azzal foglalkozik, mikor tudunk érvényesen következtetni, vagyis úgy előadni dolgokat, hogy a végkövetkeztetés szükségszerűen elfogadandó legyen. Az érvényes következtetés olyan következtetés, amely helyes előfeltételek esetén helyes végkövetkeztetésre jut. Az érveket, a következtetést alátámasztó mondatok az előtételek (premisszák), s amit támogatnak, az a zárótétel (konklúzió). Pl.

1. premissza: Szókratész ember.
2. premissza: Minden ember halandó.

konklúzió: Tehát Szókratész halandó.

A „tehát” szó formális jele annak, hogy amit utána mondok, az a végkövetkeztetés.

Nagy Zsuzsa háromszor elbukott a vizsgán.

Tehát évet kell ismételnie.

Itt a 2. premissza nincs kimondva, mert mindenki által ismert tényről van szó (aki háromszor elbukik a vizsgán, annak évet kell ismételnie). A mindennapi életben gyakran érvelünk így: nem mondunk el minden előtételt, mert mindenki ismeri őket. Csak a végkövetkeztetést mondjuk.

Ha az egyik premissza hamis, akkor viszont hamis végkövetkeztetésre jutunk. De előfordulhat az is, hogy a kiindulási tételünk igaz, és a végkövetkezetés is igaz, az érvelés mégsem jó. Pl.

Szókratész hetven éves férfi.

A legtöbb hetven éves férfi kopasz.

Tehát Szókratész kopasz.

Itt a mondatok egymáshoz való viszonyától függ az érvényesség.

A mondat igazságértéke mutatja meg, hogy a mondat érvényes-e. Kétféle igazságérték van: igaz és hamis.

Induktív következtetéseknek nevezzük azokat a következtetéseket, amelyekből nem jutunk mindenképpen érvényes eredményre. Az ún. általánosító induktív következtetés megvizsgál pár esetet, és ha azonos eredményre jut, akkor levonja a következtetést.

Az érvelés akkor érvényes, ha igaz megállapítások az előzmények, és a következmény is igaz lesz.

Egy mondat tartalmazhat egyetlen állítást vagy több állítást is. Ugyanakkor egy állítást több mondattal is ki lehet fejezni, pl. Brutus megölte Caesart. Caesart a fogadott fia ölte meg.

A logika az állításokkal foglalkozik, nem a mondattal. Gyakran egy többértelmű mondat kezdetén még egyik jelentés, a végén már a másik jelentés értelmezendő. Ez gyakran előfordul, ezért vigyázni kell vele. A deduktív állítás legegyszerűbb lépéseit nevezzük szillogizmusnak.

Példák a többértelműségre:

Mindenki szereti az egyetemi hallgatókat. Ez a mondat alakilag egyetlen mondat, de legalább kétféle jelentése van. Az egyik: minden egyetemi hallgatót szeretnek általában az emberek. A másik: azt a csoport fiatalt szeretik, akik egyetemi hallgatók.

Részegen láttam Pistát. Ez esetben a többértelműség a mondat nyelvtani szerkezetének eredménye. A mondatnak három jelentése is van: 1. Pista volt részeg. 2. Én voltam részeg. 3. Mindketten részegek voltunk.

Mindenki szereti a dohányt. A többértelműség ez esetben a dohány szó többértelműségéből származik. Vagy azt jelenti, hogy mindenki szereti a dohányzást, vagy azt, hogy mindenki szereti a pénzt.

A cikknek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az oldalszámokra!