Ady Endre Harc a Nagyúrral c. versének elemzése
Ady sokat foglalkozott az ember sorsát megrontó, megmérgező erőkkel, amelyekkel az ember örök harcban áll. Mivel gyarlók vagyunk, engedünk a kísértésnek. Ez a verse az Új versek kötetben jelent meg, amely Ady első jelentős kötete (előtte kettőt írt, de ezt tartják számon első köteteként az irodalomtörténészek).
A Nagyúr a pénz istene, vele viaskodik a költő. Sötét, lehúzó erő van a versben. Aranyat kér a Nagyúrtól, azt kéri, hogy ossza meg vele a kincseit. A földi gazdagság, az aranyban kifejezhető gazdagság istene ez a Nagyúr. A 3. versszakban térdre hull előtte, könyörög neki. Alárendelt szerepben van.
„Hasítsd ki hát aranyszügyed.”
Az állatoknak a szügye elöl van, vagyis arra utal, hogy a Nagyúrnak arany van a szíve helyén. Azt mondja neki, dobd ki a belső lényeged, az aranyad. A költőt vonzza ez az arany. Csak ezzel jut előre.
Az újat akarja megismerni (6. versszak). Régi toposz, hogy rá vár a tenger, és rajta hánykódik a kis jachtja (Homérosz óta ismert toposz ez, de nála még tutaj volt: a jacht modernebb, izgalmasabb, új, nyugatiasabb, XX. századi). A nagy vízen, a nagy idegenben hánykódik az élet, a pici emberi élet.
A titokzatos, ismeretlen, idegen, nagy kihívás vár rá („ezer sátor” vár rá).
Kapcsolata a Nagyúrral
Alárendeltje, még arra is hajlandó, hogy megalázkodjon, a célért mindent megtesz (de nem szívesen). Először kitárulkozik, ez szürreális kép (meglékelte a saját fejét). Undorodik a Nagyúrtól, mégis a kedvét keresi.
„Ült az aranyon”
Régi bibliai kép: Mózes új hazába vezeti a népét, és amíg felmegy a hegyre, egyedül, hogy megkapja a kőtáblákat, addig a zsidó nép eladja a lelkét, vallását, istenét a földi aranyért, bálványt imád. Ez a szimbólum vonul végig a versen.
Undorító, sertéstestű, szúrós a Nagyúr (a serte vastag, szúrós bőr): a disznó röfög, csámcsog, tisztátalan, sárban dagonyázik, koszos, büdös, hájas testű. Nem véletlen, hogy a Nagyúr pont disznófejű. Így érzékeltethető igazán az ocsmánysága. És meredten ül az aranyon, nem adja könnyen a kincset. Óvja, védi, nem hozzáférhető az arany. A pénz rendíthetetlen, kőszívű, nem adja magát könnyen, meggyötri az embert. De hiába undorodunk tőle, kell az élethez.
Ez a harc túlzásokba bocsátkozik, nagy dimenziókba. A pénz az élet habos oldalához tartozik (6. versszak), de nem a legértékesebb része az életnek. A fényűzés, az izgalmak utáni vágyak, az érzékek kielégítése csak (lokálok, bárok, szerelem, szép lányok, utazás).
„Az egész élet bennem zihál”
Az utolsó versszakból kiderül, ez nem egy egyedi harc. „Ezer este”: a végtelenségre utal, a végtelen idő folyamára. Ilyen örök harcban telik az ember élete. Harcban a Mammon istenével (állattestű pénzistennel), aki egyszerre taszít (külsejével, nehezen elérhető voltával), de vonz is (a lehetőségei miatt). Ez már nem is Ady harca, hanem az egész emberiségé.
A teljes életről beszél a költő. A disznófejű Nagyúr szimbóluma végighúzódik az egész versen, és itt teljesedik ki.
Szecessziós (az érzékekre ható, misztikus, álomszerű, szürreális) képeket használ: vad vágyak, vad kalandora, zúgó élet, idegen balzsam, idegen mámor, új leány, az élet bennem zihál.
Adynak kell ez a Nagyúr, újra és újra kezdeményezi a harcot ezzel a hatalmas, merev, hideg, rideg bálvánnyal. Undorodik tőle, utálja magát miatta, mégis újra meg újra bűnt követ el az ember. (Balassi is mond valami hasonlót, csak ő a szerelemmel kapcsolatban: hogy emberek vagyunk és gyarlók, és újra meg újra harcba szállunk, mert a bűn, hiába undorító, mégis csábít minket).
Kineveti a költőt ez a bálvány. Pedig Ady meglékeli a fejét, kitárulkozik a Nagyúrnak, pőrén áll előtte. Mégis kineveti. (Balassinál ugyanez történik: Júlia előtt térdet-fejet hajt, de ő csak elmosolyodott.
Hozzászólások
Ady Endre Harc a Nagyúrral c. versének elemzése — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>