Ady és Csinszka kapcsolata megszenvedte a történelem viharait, minthogy háborúellenessége miatt sok támadás érte Adyt 1914 után. A költő utálta a háborús idők Magyarországát, unta az embereket, magányos volt, harcostársai elhagyták. Egyre jobban eluralkodott rajta a betegség és a búskomorság. Egy fázós, hideg, a világtól elbújó Ady lett a társa a társasági életre, csillogásra, pompára vágyó fiatal Csinszkának.  

Ki volt ez a kislány, aki egyszer csak levelezésbe kezdett a nagy Ady Endrével? Csinszka, eredeti nevén Boncza Berta, akkoriban Svájcban élt egy exklúzív leányneveldében. Adynak lassan már szétment a kapcsolata Lédával, de még nem volt facér. (A Léda-szerelemről itt olvashatsz.)

Ez a lány fiatal volt (jóval fiatalabb a költőnél), több nyelven beszélt, intelligens, ugyanakkor egy kicsit egzaltált, túlságosan kifinomult, érzékeny, zavart volt.

Kiderítették, hogy szegről végről rokonok. Csinszka apja a saját nővérének a lányát vette feleségül. Különféle engedélyeket kellett hozzá beszereznie, hogy elvehesse, de megszerzett mindent. Ebből a közeli rokoni kapcsolatból született a lány. Egész életében túlérzékenység, ingerlékenység, belső idegesség jellemezte Csinszkát.

Kissé rámenős is volt, így kiterebélyesedett a kapcsolat. A levelezés után személyesen is találkoztak, de Berta apja ellenezte a viszonyukat.

Ady ekkor már középkorú, érett férfi volt, negyvenes éveiben járt, de még idősebbnek látszott, ráadásul betegeskedett is. Csinszkát azonban ez nem tartotta vissza, sőt,  egyenesen áhítozott a nagy szemű (mély barna szemei voltak Adynak), híres férfi után. A költőnek azonban lelkifurdalásai és kételyei voltak.

A dúsgazdag Boncza családnak az erdélyi Csucsán volt kastélya, melyet az apa, Boncza Miklós építtetett. Nagy kastély, a hegyek ölelésében, egzotikus helyen, de van benne valami szépelgő. Ezen a helyen az apa egyedül nevelte fel a lányát, aki a szeme fénye volt.

Ady és Csinszka 1915 márciusában házasodtak össze, apai engedély nélkül. Magánéletükben Csacsinszkynek és Csacsinszkának becézték egymást. De a boldogság elmaradt.

1914-ben rászakadt Európára a háború réme és borzalma, de eleinte senki sem érezte át a borzalmát és senki sem ismerte fel a veszélyét.

A korabeli politikának kényes része volt a nemzetiségi probléma, a nemzetiségi költőket nem fogadták szívesen a magyarok. Ady ebben is más akart lenni, tüntetően barátkozott velük, pl. a román Octavian Gogával. Aztán Goga a háború alatt mocskos szájjal, gyűlölködve, mélységes felháborodással, soviniszta jelszavakkal uszított a magyarok ellen. Ady megdöbbenve látta, hogy a háború mindenkiből állatot csinál, mindenkinek a legrosszabb énjét hozza elő.

1916-ban Erdélyt lerohanta Románia. Ekkor nagyon felháborodott Ady, aki ebben az időben egyfajta intellektuális magányba süllyedt. A Nyugat ugyanis apolitikus akart lenni, s nem vállalta fel Ady harcos, lázító, forradalmi verseit. Talán nem is értett egyet velük.

A kortársak nagyon támadták a költőt a háborúellenessége miatt. Nem látták előre, milyen lesz, mikor a csonka, nyomorult, lesoványodott katonák megverten hazatérnek. Csak későn eszméltek fel. Ady ezt is előre érezte, és azt, hogy a politika a vesztébe rohan.

Nem érte meg Trianont, de megérezte az eljövendő szörnyűségeket, a háború utáni elfekélyesedett állapotokat. Mert nemcsak sebesültek voltak, hanem családok szakadtak szét, akik máig szenvedik a megosztottságukat Erdélyben.

1917-ben Boncza Miklós meghalt. Ady és Csinszka Budapestre költöztek a Veres Pálné utcába (Boncza Miklós pesti házába). A fiatalasszony szeretett volna központban lenni, Adyval megjelenni, társasági életet élni, de Ady akkor már nagyon beteg volt.

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!