Ezzel a művel köszöntött be Ady az Új versekben (a kötet első verse). Góg és Magóg bibliai nevek: pogány népek fejedelmei, őket és népüket érckapukkal zárták el egy közösségtől, és a kitörés reményében döngetik a kaput és a falat. Anonymus szerint a magyar népet Magógról nevezték el.

4 rövid verssor, 4 szakasz, amelyben egy kis programverset alkot Ady (amely egyben magyarságvers is). A programvers önmagát meghatározó, értelmező, magához szóló vers. Ady egyébként a nemesi osztályt is képviselte, ehhez ragaszkodott.

Megszólal a versben a magyarságért való aggódás. Nem tartja jónak azt az utat Ady, amire a magyarság vezetői viszik a népet. A prófétai hang erősödik nála, nem igaz, nem jó úton jár a magyarság. Úgy érzi, büntetve vagyunk (Kölcsey is ezt írta).

Falat és kaput dönget, de hiába. És kérdezi, szabad-e sírni a Kárpátok alatt. Ő még a nagy Magyarországon élt, amelynek teljes védelmet ad a Kárpátok gyűrűje. Azt kérdezi, szabad-e sírnia a fájdalom miatt.

Együtt jöttem a honfoglalókkal, mondja, Gógtól és Magógtól eredezteti magát. Tág időben kezdi, úgy értelmezi önmagát, magyarságát.

Verecke és Dévény magyar történelmi helyszínek. A Vereckei-szoros a keleti határszélen van, itt jöttek be a honfoglaló magyarok. Dévény a történelmi Magyarország nyugati kapuja, Dévénynél ért a Duna magyar területre.

Vazul is magyar vonatkozású név: Árpád-házi herceg volt, aki összeesküvést szőtt Szent István ellen. Büntetésül István megvakíttatta, fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte.

Vazul tehát pogánylázadó volt, azaz egy lázadóval vállal közösséget Ady. Vazul ellentmondott, a hatalmon levők ellenlábasa volt. Ady egy új, a régihez hasonló Vazul akar lenni. Ady idejében mindenki értette ezeket a neveket.

„Ha elátkozza százszor Pusztaszer”, ezzel zárja a verset. Pusztaszer arról nevezetes, hogy itt kötötte meg a hét honfoglaló vezér a vérszerződést 896-ban (Anonymus krónikája szerint). És itt volt az első törvénykező gyűlés. A millennium évében 1896-ban ezen a helyen állították fel az Árpád-emlékművet.

Adynál Pusztaszer az elmaradottság jelképe. Ennek oka, hogy a hazafias, konzervatív erők előszeretettel hivatkoztak az ősmagyar múltra. A költő nem tud egyetérteni, azonosságot vállalni ezzel a politikával, ezért akar dacban, lázadásban, dörömbölve, lázasan, szenvedélyesen utat törni, újat hozni.

Nagy ívű jelképei vannak, nevei a történelmet hozzák magukkal (Pusztaszer, Dévény, Verecke, Vazul). Később a Duna, Tisza, Bakony, Hortobágy lesznek ilyen nevek Adynál.

Ez a dac a magyarság ellen, de valahogy érte is szól.