Albert Camus algériai születésű, francia Nobel-díjas újságíró, riporter. Algéria annak idején francia gyarmat volt, Camus Algírban, Oránban élt, és itt játszódnak művei is.

Filozófiája egzisztencialista. Az egzisztencializmus két óriása közül ő volt az egyik, a másik Jean-Paul Sartre, aki a baloldali marxista típusú irányzatot képviselte, míg Camus az ateista áramlatot.

Filozófiáját a személyiség filozófiájának is tartják, mivel az egyénnel foglalkozik, és kulcsszava a döntés (állandó döntéshelyzetben, kényszerben vagyunk). Nézeteit Sziszüphosz mítosza című filozófiai esszéjében fejtette ki.

Közöny című kisregényét 1940-ben írta, eredeti címe Az idegen volt, amelyet a magyar fordító, Gyergyai Albert változtatott Közönyre. A műben az elidegenedés tünete az állandó közöny.

A regény főhőse, Meursault, egy orániai fiatalember.

A mű két részből áll:

1. rész: arról szól, hogy Meursault édesanyja meghal, és fia elmegy a temetésére. Kiderül, hogy az idős anyukáját betette az öregek otthonába. A környezete furcsának találja, hogy nem sír a temetésen, mint mindenki más, ha a hozzátartozóját temetik.

Meursault számára nem lelki trauma az édesanyja halála, közönnyel fogadja a temetést, unja magát.

Ezután több epizód következik még, melyben barátnőre tesz szert (Marie), és barátságba kerül egyik szomszédjával, aki selyemfiú (Raymond). Cége Párizsba küldené, de őt nem motiválja az előrelépés lehetősége sem, nagyon jól elvan a mostani életével.

Az 1. rész végén Meursault-t felidegesíti egy késsel hadonászó arab, akivel Raymond-nak volt konfliktusa (az illető Raymond volt barátnőjének a bátyja, aki azért üldözi Raymond-t, mert Raymond megverte a nőt), és Meursault lelövi az arabot Raymond pisztolyával.

Nem előre megfontolt szándékkal teszi, sőt, szinte nem is szándékkal: a körülmények úgy játszanak össze, hogy a vége gyilkosság lesz, de nagy szerepet kap benne a véletlen is.

A 2. rész a bírósági tárgyalást írja le, Meursault börtönéletét és a halálra való készülését (ugyanis fővesztésre ítélik).

Ahogy az egész történet során, itt is valahogy kívülről szemléli magát, nem tartja nagy dolognak, hogy őt most kivégzik. A világ megy majd tovább nélküle is. Megnyugszik abban a tudatban, hogy az ember ilyen jelentéktelen kis porszem.