A neveléstörténet az iskoláztatás történetével foglalkozik, amelynek kezdetei az őskori, törzsi neveléshez nyúlnak vissza (ahol már megjelentek a későbbi intézményes nevelés jegyei). A szakrális ismeretek elsajátítása egyfajta beavatást is jelentett, ugyanis az oktatás ritualizált volt, élesen szakaszokra bomlott, amelyek az emberi élet szakaszait követték (ma az érettségi, államvizsga felel meg ezeknek).

A mai napig a legtöbb dolgot a gyerekek modellkövető tanulással tanulják meg, és a tanuló érzelmileg is azonosul azzal a személlyel, aki a modellje (azt lesi el tőle, hogyan kell fiúnak / lánynak lenni, hogyan kell felszállni a buszra stb.) Az egész viselkedési kultúrát leutánozzuk, vagyis a szülők viselkedésének másolásával sajátítjuk el.

A neveléstörténet kezdetei

Az első igazi iskolák Mezopotámiában jöttek létre és az írnokképzés célját szolgálták. Kr. e. 2000-ből vannak erről konkrét történeti emlékek. Az írnokképzés rendszerében két fokozat létezett: az első szinten alapvető ismereteket sajátítottak el (írás, olvasás, számolás), a második szinten bonyolultabb dolgokat is megtanultak (csillagászati számítások, naptárkészítés – 354 napból állt náluk 1 év). Nagy hangsúlyt helyeztek a szövegtanulásra (szó szerint kellett bemagolni szövegeket).

Egyiptomban a kezdet kezdetén magánoktatás folyt: az írnokok magukhoz vettek néhány gyereket, és őket tanították. Csak a középbirodalom idején (Kr. e. 2060-1785) alakultak ki az első írnokképző intézetek. A tananyag hasonló volt, mint Mezopotámiában, de a csillagászatot magasabb szinten művelték. Három híres településük, ahol iskola működött: Memphis, Théba és Helipolisz. Még zeneelméletet is oktattak.

Indiában a kasztrendszerhez igazodó iskolarendszer működött.

1. Abramanvolt a legfelsőbb kaszt, ahol 9-12 éves korig tanultak a gyerekek. Tárgyaik: írás, olvasás, számolás, mese (nem a gyerekek szórakoztatására szolgált, hanem például pszichoanalízisre használták az indiai mesét. A felnőttek és a gyerekek élete között nem volt akkora különbség, mint ma.) Tanultak még filozófiát, csillagászatot, művészeteket. Tanulmányozták a Védákat, mesegyűjteményeket (pl. Bese Sián: A tevehajcsár és a koldus).

2. Asatriakaszt iskolája 12 évfolyamos volt, és szakismereteket oktatott (kormányzás, hadviselés, törvények, sakkjáték). Katonai képzés is folyt.

3. Abajszjaa kézművesek kasztja volt, iskolájában írást, olvasást, számolást és szakismereteket oktattak. A gyerekek 13 éves korig jártak ide.

Kínában sajátos iskolarendszer működött, ahol az intézménytípusok alá-fölérendeltsége a bizonyítványokkal össze volt kapcsolva (a feljebblépést végzettséghez kötötték, és szigorú vizsgarendszerük volt). Az alapiskolák városi iskolák voltak, de léteztek vándortanítók is. A tanulási módszerük a magolásra épült, olvasást, írást, elemi számtant oktattak. Az iskolák ingyenesek voltak (államilag finanszírozták), és 5-10 éves korig lehetett iskolában járni.

A 10-14 éves korig végezhető középiskola már tandíjas volt, tananyaga az 5 szent könyv (Változások könyve, Történelem könyve, Dalok könyve, Rítusok könyve, Évszakok könyve) elsajátítását tűzte ki célul.

A felsőfokú képzés Kínában a mandarinképzés céljait szolgálta, és háromlépcsős állami vizsgarendszer készítette elő. Vizsgákat viszonylag ritkán tartottak (nem minden évben):

alapvizsgát 2-3 évente, középfokú vizsgát 4-5 évente, felsőfokú vizsgát 13 évente. A bizonyítványhoz pozíciók, tudományos címek jártak. Az alapvizsgát sikerrel letevő diákok a „virágzó tehetség” címet kapták, a középfokú vizsgát teljesítők a „kitűnő tehetség” címet, míg a felsőfokú vizsgán is sikerrel túljutó tanulókat „legkitűnőbb tehetség”-nek kellett szólítani. Ez a felsőfokú vizsga 13 napig zajlott, és több ezer jelentkezőből csak néhány tucat tudta letenni. Akit csaláson kaptak, az az összes korábbi bizonyítványát is elveszítette.

A görögöknél, Athénban a homéroszi kor nevelési gyakorlata két célra kívánta felkészíteni a tanulókat: egyrészt a háborúra, másrészt a népi gyűlésen való szónoklatra. Spártában viszont Kr. e. 8. században Lükurgosz törvényben rendelte el a gyerekek közös állami nevelését 7 éves kortól. Ez főleg testi nevelés volt: közös táborokban a háborúra készítették fel őket nevelő keze alatt. A görögök az oktatót paidanómosznak nevezték.

Az athéni törzsi kultúra megszűnésével létrejöttek konkrét feladatokat ellátó iskolák, de ezek nem álltak össze iskolarendszerré, ugyanakkor a mai iskolák előzményei voltak. Iskolatípusok:

1. Alapfokú képzés:
2. grammatikai iskola. A gyerekek 7 éves kortól tanultak itt 5 éven át olvasást, írást, számolást.
3. kitara iskola. Zenét, lantot tanítottak.
4. palaisztra iskola. Küzdősportok oktatása folyt.

1. Gimnáziumok:

Itt tanultak legtovább a fiatalok. A tornaterem egybe volt építve a könyvtárral, ugyanis a testi és szellemi nevelést egy egységként kezelték. Az ún. kallokagathia életeszményt vallották, melynek mottója: „Ép testben ép lélek”. Xenophón szerint akinek edzett a teste, az nagyobb biztonságban van, ezért az a jó, ha a test minél tökéletesebb.

A cikknek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az oldalszámokra!