A XVI. századi Angliában jelentősen megnőtt a polgárság szerepe, s a 17. században elérte fénykorát. A polgárság megerősödött, Anglia pedig vezető hatalommá vált, gazdag ország lett.

A polgárságon belül megjelenik egy értelmiségi réteg is, színházak épülnek, s előretör a dráma a műfajok között.

Az angol színjátszás a középkori színjátszás hagyományait folytatja, nem a görögét. A darabokban gyakori a helyszínváltoztatás, a hangulatváltoztatás, a tragikust komikus követi stb.

Az angol színház a középkori misztériumjátékokból alakult ki, úgy, hogy a bibliai történetek elvilágiasodtak. Shakespeare-re a középkori drámák és egy ókori író, Seneca (aki tandrámákat írt, és erős jellemekkel dolgozott, olyanokkal, mint Shakespeare-nél Hamlet vagy Machbeth) volt hatással.

Az egész színjátszás elvilágiasodik, derűsebb, szabadszájúbb, kicsapongóbb lesz, egy egész más világ jelenik meg a színpadon.

A Shakespeare nevéhez fűződő Globe Színházat 1599-ben nyitották meg. Egy nyolcszögletű, belülről kör alakú, felülről fedetlen épület volt, természetes megvilágítással.

Színpada hármas osztatú: előszínpad (vásártér), hátsószínpad (kriptajelenet), felsőszínpad (erkélyjelenet). Ez lehetővé tette, hogy egy épület belsejében (hálószobában, kriptában, pincében stb.) játszódó jeleneteket adjanak elő.

Díszleteket nem használtak, a helyszínre a szöveg utalt. A jelmezek erősen egyénítettek.

A dráma színekre tagolódott, s nem felvonásokra.

Shakespeare darabjai nem ragaszkodtak semmilyen hagyományhoz, nem alkalmazta a hármas egység elvét, szabad történetszövés jellemzi őket. Gazdag, pergő, fordulatos volt a cselekményvezetés és rendkívül gazdag, árnyalt a jellemrajz.

Shakespeare drámaírói munkássága gazdag volt, és nem zavarta, hogy sokszor más szerzők műveit írta át. Elődei és kortársai: Thomas Kid, Christopher Marlowe, Ben Johnson. Tőlük is vett át, dolgozott fel darabokat. Legjellegzetesebb átdolgozásai a királydrámák.