Az Egy katonaének 1589-ben keletkezett, abban az évben, amikor Balassi sikertelenül próbálta megkörnyékezni Losonczy Annát. Úgy tűnik, a csalódott szerelmes a vitézi élet szépségeiben keresett vigasztalást (vagy legalábbis abban, hogy felelevenítette katonai élményeit).

Tudjuk, hogy röviddel ezután Lengyelországba bujdosott. Így tehát a hazától és az itthoni katonaélettől való búcsú és az emlékezés ihlette a Balassa-kódexben 61-es sorszámmal szereplő verset, melynek teljes címe: Egy katonaének: In laudem confiniorum („A végek dicséretére”).

A végvári-vitézi élet témája egyébként Balassi több versében is megjelenik (pl. Borivóknak való, Ó én édes hazám, te jó Magyarország). A lelkes hangvétel a személyes motiváltságból fakad: a végvári élet egyfajta keretet és értelmet adott a teljes elzüllés szélén álló, lobbanékony költő életének.

A vers lényegében a 16. századi históriás énekek epikus anyagára épül, amelyet a tudós reneszánsz líra szintjére emel fel.

De hozzá kell tenni, hogy a reneszánsz vitézi ének kifejezetten magyar specialitás: a korabeli európai humanista költészetben ismeretlen volt ez a műfaj. Magyarország speciális történelmi helyzetéből adódik, hogy csak a mi irodalmunkban válhatott témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc. Máshol ez nem volt jellemző.

Balassi a versben a végeket dicséri, mivel a három részre szakadt Magyarországon a török elleni küzdelemben a végváraknak stratégiailag fontos szerepük volt.

Mivel a törökök felvonulása több hónapig tartott (hosszú úton jöttek és sokan voltak), a tényleges csatákra csak néhány hét maradt a hideg beállta előtt. Ha a végvárak ebben a néhány hétben ellent tudtak állni, akkor megóvhatták a mögöttes területeket az újabb török hódítástól.

Két támadás közti időszakban a katonák a magyar lakosságot védték a hódoltság területéről érkező betörésektől és rajtaütésekkel nyugtalanították a törököt. Nélkülük senki se érezhette volna magát biztonságban. Ez az oka, hogy a 16. századi Magyarországon nemcsak továbbélt, de fel is értékelődött a középkori lovagi értékrend.

Bár az Egy katonaének szorosan véve csak egy, a katonaéletet dicsőítő vers, a hazaszeretet és a hazától való búcsúzás fájdalma is benne van. Megírásával Balassi azt emelte ki saját múltjából, ami értékes volt benne, azokat az emlékeket pedig, amelyeket szennyesnek vagy szégyellnivalónak tartott, kirostálta.

Kortársai sok mindent a szemére vethettek, de katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe. Így aztán katonaénekével emléket állított Egernek, ahol 4 évig hadnagyként szolgált, a letűnőben levő vitézi életforma hőskorának és önmagának is.

A nótajelzésből láthatjuk, hogy Balassinak ez a verse még dallamra született, és énekelve adták elő, ami kései műveire már nem jellemző (pl. a Célia-ciklus versei már önálló szövegversek, ezt mutatja, hogy ott nincs nótajelzés).

Az Egy katonaének 9 versszakos és bonyolult struktúrájú. Felépítésében az ódák szerkezeti szabályait követi. A reneszánsz harmónia és szimmetria törvénye szerint épül fel, szerkezetében mellé-és fölérendeltség is jellemző.

Uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Minthogy Balassi-strófában íródott, 3 sorból áll, és minden sort 3 egységre tagolnak a belső rímek. És mivel a vers összesen 9 strófából áll, mondhatjuk, hogy 3×3 versszakos.

A Balassi-strófa gazdag rímtechnikájú, ütemhangsúlyos magyaros ritmusú versszak, amelynek három írásmódja ismert: a 3, a 6 és a 9 soros írásmód. Maga Balassi a 3 soros változatot használta.

A Balassi-strófa minden hosszú sora 6-6-7 szótagos kisebb egységből áll, így a versszak nemcsak 3 sorosként tagolható, hanem 6 vagy 9 sorba is írható. Kötött rímképlete van: aab ccb ddb, tehát belső rímet alkotnak a hosszú sor hatos egységei, és a záróegységek is összecsengenek. A ritmus és a rímszerkezet együtt erőteljes zenei hatást eredményez.

A Balassi-strófa nagyfokú megszerkesztettsége rendkívül tudatos költői magatartásra utal, és nagyon sajátos költészettörténeti újításnak is számít, mely a 17. századi szerelmi költészet fontos versformájává vált.

Ez a 3-as szerkesztési elv nemcsak a külső forma, hanem a mélyebb belső kompozíció tekintetében is megvalósul. A verskompozíció ugyanis 3 pilléres, rendkívüli alkotói tudatossággal megformált híd szerkezetre épül. 3 pillére pedig az 1., az 5. és a 9. strófa, ezek a vers kiemelt versszakai.

A kiemelt versszakok általánosságban szólnak a vitézi életről, míg a többi versszak (2-4., 6-8.) konkrétan.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!