Balassit legelőször a szerelem ihlette meg, elsősorban a szerelem költője. Szerelmes verseiben indulatokat, vágyakat, érzéseket ír le. Versei mindig valóságos élmény alapján születtek.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki című versében is érzelmei vannak leírva. Reneszánsz szokás szerint álnévvel ruházza fel kedvesét, amely ebben a versben a Júlia.

A hölgy eredeti neve Anna volt. Balassi 1578-ban ismerte meg a fiatal, üde, művelt, és szép hölgyet, Losonczy Annát, aki Ungnád Kristófnak, egy mogorva öregúrnak a felesége volt. Balassi verseiben Júliának vagy Annának szólította.

Losonczy Anna volt a nagy szerelme, s a szerelem nem bizonyult teljesen reménytelennek: a hölgy fogékony volt Balassi udvarlására, de arról nem tudunk, hogy a szerelem valóban beteljesült volna.

Mindenesetre ez a nagy szerelem nagy költészetet produkált, Balassi rengeteg szerelmes verset írt Annához. Olyan volt ő a magyaroknak, mint a franciáknak Villon: ő is sok mindenkibe beleszeret.

Amúgy bővérű is volt: sokszor feljelentették erőszakoskodások miatt, mert bizony előfordult, hogy lekapott a lábáról egy hölgyet, aki feljelentette. Annát is emiatt vesztette el.

Kicsapongásainak híre ment, és később amikor Losonczy Anna férje meghalt, Balassi hiába ostromolta gyönyörű versekkel az özvegyet, a rossz híre megelőzte és nem járt szerencsével.

Anna a közelébe se engedte, hiszen Balassi ekkor már túl volt egy szerencsétlen házasságon, amit érvénytelenítettek, felségárulási perbe fogták, egyre szegényedik, iszik és nagyon zűrös életet él. Losonczy Anna tehát másnak nyújtotta a kezét.

Az első versszak megszólítás, annak is egy kedveskedő, intimebb megszólítás. A költő örül a találkozásnak.

A 2. versszakban leírja, kicsoda neki Júlia. Ellentét: bús szívem vidámsága. Mit mond ezzel? Szívem szomorú a szerelemtől, de ha meglátlak, vidám lesz. Teveled jön az isteni jótékonyság hozzám.

Magasztalja, dicsőíti Júliát: „Én drágalátos palotám” (a „drágalátos” akkor még pozitív jelentésű szó volt, drágát jelentett). Azaz te vagy nekem a legtöbb, amit az élet adhat, a leggazdagabb, mint egy palota.

„Jóillatú piros rózsám”: virághoz hasonlítja.
„Élj sokáig, szép Júliám”: egy jókívánság is van benne.

Azt mondja: te vagy az én napom ebben a világban, nélküled ez a világ semmit nem ér.
Nap, fekete szén, világos fény – ezek költői játékok.

Az 5. versszak a csúcs: már nem is tudja, hogyan magasztalja Júliát. A legmagasztosabb, amit Balassi mondani tud neki: üdvöz légy „fejedelmem”.

Szívem, lelkem te vagy, vagyis belső tulajdonságokkal fejezi ki, milyen fontos neki.

Ugyanazt az értéket többször, egyre jobban, egyre magasztosabban sorolja, így fokoz.

A 6. versszak kicsit lezárja az egészet, térdet-fejet hajt a hölgy előtt, tehát úgy bánik vele mint felette álló személlyel, Júlia pedig elmosolyodik. De ez a mosoly olyan, mint a Mona Lisa-mosoly: szemérmes mosoly, nem tudni, igazán mit jelent. De az is benne van, hogy nem fordított hátat, nem utasította el.

Rímelése bokorrím. Verselése ütemhangsúlyos, magyaros verselés, amely hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozására épül, s egysége az ütem (egy ütemben a következő hangsúlyos szótagig 3 hangsúlytalan szótag is van, azaz egy hangsúlyos ütem után 3 hangsúlytalan szótag jön).

A vers egy török nóta dallamára született. Jó, lépegetős ritmusa van, kicsit lüktet. Egy kettős tagolódás van benne, összejátszó, egymásba lüktető kettős verselés, kettős dallamosság. A hangsúlyos, ütemhangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása.

Balassi tudós, humanista, művelt ember volt, versei eredetiek, a reneszánsz költő gazdagabb képhasználata jellemzi őket. Megjelenik nála az ütemhangsúlyos verselés. Jelentőségét kiemeli az, hogy ő az első nagy költőnk, aki magyar nyelven alkotott.