1589-ben íródott. A hazaszeretet verse, amely azért különleges, mert ebben a versben használja először magyar költő az „édes hazám” kifejezést.

Balassi Lengyelországba készült, ezért búcsúzott a hazájától.

Összefoglaló vers: szerelem, katonák, haza is megjelenik, csak az Istenhez fordulás nincs benne.

Búcsúvers is: a költő búcsúzik a hazájától, vitézektől, lovaktól, szerszámoktól, barátaitól, nőktől, szerelmétől, versektől.

A bevezető szakasz után egyfajta értékrend jelenik meg: fontossági sorrendben búcsúzik el Balassi a számára kedves dolgoktól (úgy, mint Janus Pannonius a Búcsú Váradtól című versében).

2. versszak: vitézek
3. versszak: hamar (=gyors) lovak
4. versszak: fegyverek
5. versszak: vitéz legények, akiket nevelt
6. versszak: mező, táj
7. versszak: barátok, kocsmai haverok
8. versszak: szép szüzek (érdekes, hogy Balassi csak a 8. helyre sorolja a pipiket: ez azt jelzi, hogy el van keseredve)
9. versszak: szerelmes ellenségem (ez oxymoron, ellentétes jelzős szerkezet); háládatlan, kegyetlen szerelmem, ez Losonczy Annának szól, és abba is hagyta ezt a strófát
10. versszak: versei (saját verseiről írja, hogy haszontalanok)

A vers végén átkozza a verseit (ebben fájdalom érezhető). Sokat szenvedett verseitől, mert felkavarták érzelmeit. Másrészt pedig nem hoztak neki anyagi hasznot: nem hozták meg Losonczy Anna vagyonát e versek, ezért nem érnek semmit. Azt írja, mindet tűzre veti, de a valóságban azért nem égette el őket (sőt, verseskötetet tervezett belőlük).