Az ajánlóban az alábbi kérdéseket fogjuk boncolgatni:

1. Miről szól a könyv?
2. Ki a szerző?
3. Mik a könyv jellemzői?
4. Mik róla a vélemények?
5. Kinek érdemes elolvasnia?

A könyv adatai

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Eredeti cím: Where the Crawdads Sing (2018)
Kiadó: Libri
Fordító: Csonka Ágnes
Kiadás: Keménytáblás, levehető védőborítóval, 426 oldal
Megjelenés éve: 2019

Miről szól a könyv?

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy különös, magányos, természetközeli lány, Kya Clark története, akit hat éves korában az anyja magára hagy. A cselekmény 1952-ben kezdődik, és a hősnő életét 1970-ig, kb. 25 éves koráig kísérhetjük figyelemmel.

Kya hihetetlen utat jár be: a semmiből, szinte segítség nélkül építi föl magát. A történet kezdetén az Egyesült Államokban, Észak-Karolinában egy kis viskóban él három testvérével és durva, részeges, agresszív apjával. Anyja egy nap örökre elhagyja őket, és ezután családjából fokozatosan mindenki eltűnik: először idősebb testvérei mennek el, aztán az apja, míg végül a kislány teljesen magára marad.

Mai szemmel meglepő, de a korabeli hatóságok nem törődnek vele, hogy egy gyerek magára maradt a lápon, senki sem veszi Kyát a gondjaiba, nem kerül árvaházba, nevelőszülőkhöz vagy ilyesmi. A gyermeknek egyedül kell életben maradnia egy olyan zord vidéken, amely egyáltalán nem veszélytelen.

Igaz, a közelben van egy kisváros, Barkley Cove, de lakói nem segítenek Kyának, hanem lenézik és megalázzák, ezért a kislány elkerüli őket. Igyekszik eltitkolni, hogy magára maradt, mert nem akarja, hogy elszakítsák az otthonától (abban reménykedik, hogy anyja még visszatér).

Tehát ott él egyedül a lápon, teljesen elszigetelten és magára utalva: nem tartozik sehová, nem tagja semmilyen közösségnek, nem jár iskolába. Így nem meglepő, hogy az emberekről, az emberi világról nagyon keveset tud. Igazából fél is az emberektől.

Viszont a természettel tökéletes összhangban él (azt hiszem, Rousseau-nak nagyon tetszene ez a történet… – „Vissza a természetbe!”, ahogy ő mondta). Kya alaposan megfigyeli a környezetét, úgy ismeri a lápot, mint a tenyerét, tudja, hogyan rejtőzzön el, saját erejéből képes fennmaradni, teljesen önellátó lesz. Természetközeli életet él, együtt lélegzik a tájjal, és végül a láp lesz az otthona, a családja, a mindene, az egyetlen biztos pont az életében.

Borzasztó érdekes, ahogy az állatok viselkedését figyelve igyekszik megérteni az emberi természetet és az emberi kapcsolatokat, és sokszor nem jár messze az igazságtól! Az élővilág tükrözi a társas életnek azokat a törvényeit, amelyek az ember társas életére is érvényesek.

„A nőstények megszerezték, amit akartak – először párt, azután élelmet –, csak annyit kellett tenniük, hogy megváltoztatják a jelzéseiket. Kya tudta, hogy itt nincs helye ítélkezésnek. Szó sem volt rosszindulatról, csak az élet lüktetett tovább, még ha egyes résztvevők kárára is. A biológia szemében a jó és a rossz ugyanaz a szín, csak más megvilágításban.”

Érzelmi szempontból viszont Kya magányra van ítélve, az elhagyatottság mély sebeket ejt a lelkén. Rettenetesen vágyik a szeretetre, tartozni akar valahová, valakihez, de minden próbálkozását kudarc követi.

Mégsem vadul el, nem válik vademberré a civilizálatlan környezetben. Sőt, megtanul írni és számolni, akvarelleket készít és a végén már könyveket ad ki. Híres természettudós lesz belőle.

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!