Ady és Léda kapcsolata legendásan viharos volt. Tudvalevő Adyról, hogy nagyon zaftos életet élt. Az ő életében minden volt: bordélyházak, kocsmák, orgiák, színésznők bájai, ivás és tivornya. Kívánta az egzotikusat, megdöbbentőt, meghökkentőt. A szalonokban attrakciónak számított.

Egy ilyen szalonban, Nagyváradon ismerte meg későbbi szeretőjét, Diósyné Brüll Adélt, akit verseiben Lédának nevezett. Léda akkor már érett asszony, egy jómódú kereskedő felesége. Feltűnik neki az új hang, nyers erő, korlátlan szabadságvágy, dac, a magyar erő, ami süt Adyból. 

Diósyné Brüll Adél Párizsból jön, olvassa Ady cikkeit, feltűnik neki és meg akar vele ismerkedni. Ő viszi magával Adyt Párizsba. 

A Léda mitológiai név: a monda szerint Zeusz kelt frigyre Lédával és hattyú képében megtermékenyítette. Az igazi Léda is ilyen megtermékenyítően hat Adyra: lehetőséget ad neki, hogy Párizsba utazzon. 

Kapcsolatukban egy érett férfi és egy érett nő talál egymásra, és nagy, megtermékenyítő szerelem bontakozik ki köztük.

Léda nagy magyar költőt akart faragni Adyból. Ady franciául tanult, de nem tudott olyan szinten, s Léda fordított neki Baudelaire-t, Verlaine-t, Rimbaud-t, Mallermét. Szimbolista, parnasszista, erős zeneiségű verseket. S Ady még ezeket az alig értett verseket is jól befogadja (ez jellemző a zsenikre). Megszereti Párizst is.

Közben Magyarországon az értelmiség a szívébe zárta. Ady beszédtéma lett, idézik a szalonokban verseit, sikk Adyt tudni, de ellenségei is vannak.

Mikor Párizsból visszajött, anyagi gondjai voltak, mert nem tudott a pénzzel bánni, s szeretett szórakozni.

Felfokozott, végsőkig feszített tempójú életet élt (bor, nők, dohányfüst, átmulatott éjszakák). Ennek köszönhetően a kor jellemző halálos nemi betegségét, a szifiliszt is megkapta.

Lédához írt versein a szenvedély ereje süt át, szóhasználata végletes. A szerelem örök harc férif és nő között: mintha mindig le akarnánk győzni a másikat. Nemcsak boldog egymásra találás a szerelem.

Héja-nász az avaron, Örök harc és nász, Lédával a bálban… A forró szenvedély árad mindegyikből. Magas hőfokon szólnak a versek, Ady a tüzes, nagy, égető szenvedély után vágyik, ha rövid ideig is tart.

Persze minden versének a mélyén mély fájdalom, bánat rezeg: lemondó, fájdalmas hangvételük van, és megjelenik a halál motívuma.

A Léda-kapcsolat őrjítően kielégítő és kielégítetlen is, a költő izgalmat keres, nem megnyugvást. A hétköznapokon felülemelkedő, különleges kapcsolat volt. Vonzó, de taszító is az emberek számára. A kirívó, feltűnő, botrányos viszony taszítóan is hat, nem mindenkit vonz (ami kettőnek édes, a harmadiknak kínos).

Ám Léda varázsa hamar elmúlt. Az első évek emésztő tüze hamar teherré vált. Most már nyűgként, koloncként hordozták ezt a kapcsolatot. Léda is érezte, hogy közel a vég.

Adyt mindig is körülrajongták a nők. Sok szerelmi ajánlatot kapott. Maga az érzékiség akkor valahogy benne volt a levegőben, az akkori életben. Az operák, színházak, mulatók fülledt légkörében.

Adyt Léda vezette föl a „hegyre”, de a kis mélyedéseket, barlangokat már nem látta. Ady művészileg és politikailag is sokkal mélyebbre lát nála. Léda csak a nyomában jár, így a költő egyre több kísérletet tesz, hogy szabaduljon tőle. Ekkor születnek a nagy Léda-búcsúztató versek (Áldásadás a vonaton, Elbocsátó szép üzenet).

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!