A Tanár úr kérem c. kötet 1916-ban jelent meg, de a bevezetőt már 1913-ban megírta Karinthy. Őelőtte nem nagyon volt humor a magyar irodalomban, és ő komolyan vette a humort – híres mondása szerint: „Humorban nem ismerek tréfát.”

A Tanár úr kérem, csakúgy, mint az Így írtok ti, irodalmi paródia. A kötet ún. karcolatokat tartalmaz. Az író saját diákéveire emlékszik vissza.

Karinthy humoros írásai (paródiái, novellái) különböző budapesti lapokban jelentek meg és igen népszerűek voltak. Külön kisebb történetekből állt tehát össze a kötet, melyeket csak az köt össze, hogy diákokról szólnak.

Az író hétkoznapi, iskolai dolgokat helyez olyan meglepő szövegkörnyezetbe, így a mindennapi események humorosan hatnak. Néha egyenesen abszurd, groteszk helyzet bontakozik ki egészen egyszerű hétköznapi dolgokból, mint pl. egy harisnya felhúzása.

Karinthy tehát főként a szokványos helyzetek abszurddá alakításával éri el a humoros hatást. Kifordítja a konvencionális dolgokat, máskor a gondolatokat hirtelen, meggondolatlan tett követi.

A jelenetek, amiket az író leír, nem ismeretlenek: mindenki élt át többé-kevésbé hasonló élményeket. Ez is növeli a humor hatását. Tipikus példája ennek, amikor a rossz tanuló felel, és nem tud semmit az anyagból, de hiába várja az életmentő csengőt, nem menekül a kudarctól, a bukás érzésétől.

A műből filmváltozat is készült és színdarabként is gyakran feldolgozzák (pl. a Karinthy Színházban gyakran látható).