A Zrínyi éneke 1830-ban íródott, Kölcsey épp Szobráncon volt Szemere Páléknál, ezért eredetileg a Szobránci dal címet adta a versnek. Később a cenzúra miatt változtatta a címet Zrínyi dalára, mert így azt lehetett mondani, hogy a mű a múltra vonatkozik.

A versben Kölcsey Zrínyi Miklós szerepébe helyezkedik bele, mert Zrínyi alakján keresztül el tudta mondani a nemzetet féltő aggodalmait. Zrínyi hős volt. A hős másokért, a nemzetért harcol, ezért a reformkorban különösen fontossá váltak a magyar történelem hősei. A vers komor, sötét hangulata jól jelzi Kölcsey vívódásait.

Két Zrínyi Miklós is volt a magyar történelemben, s a névazonosság miatt nehéz eldönteni, Kölcsey melyikre gondolt. Zrínyi (a költő) a 17. században élt, dédapja (a hadvezér Zrínyi) a 16. században. Kölcsey valószínűleg a dédapára gondolt, aki Szigetvárt védte a török ellen, bár a költő-hadvezér Zrínyi irodalmi példaképe volt és tanulmányt is írt róla, így az sem kizárt, hogy ő szerepel a versben.

A műben lírai párbeszédet folytat a két szereplő, ez a dialógus-jelleg egy retorikai fogás (Vergilius pásztorkölteménye is kérdés-felelet formájú).

Viszont a szerepek nem egyértelműek a versben: nem tudni, hogy a vers vajon a Vándor és Zrínyi párbeszéde-e, vagy ha maga Zrínyi a Vándor, akkor kivel beszélget.

A kérdező (a Vándor) személyére vonatkozóan többféle értelmezés is lehetséges:

• a kérdező, aki Vándorként van megnevezve, azonos Zrínyivel, aki a magyarság múltbéli értékeit keresi a jelenben. Mintha messziről, az időből Zrínyi lelke, szelleme számon kérné az utódoktól, hogy hol van a hősi áldozat.
• a kérdező személy az idő vándora, aki időutazásai révén ismeri a magyarok múltbeli értékeit, s ezeket keresi a jelenben, s kéri számon Zrínyin (az érzelmi hőfok miatt egyébként valószínű, hogy a kérdező is magyar)
• a Vándor nem időutazó, hanem csak egyszerű vándor, egy messziről érkezett idegen, aki nem ismeri a mai magyarokat, csak régi dicsőségükről hallott, és most keresi azt a nemzetet, amit híre alapján elképzelt. A valóság azonban egész más.

A válaszadó személyére vonatkozóan nincs a szövegben utalás, kétféle értelmezés is lehetséges:

• egy, a jelenben élő személy (költő-politikus) adja a válaszokat a Vándor-Zrínyinek
• Zrínyi adja a válaszokat a Vándornak (ez esetben Zrínyit egy időn kívül/felül álló lélekként, szellemként kell feltételeznünk, aki nemcsak a múltbeli, de a jelenbeli állapotokat is ismeri). Vagyis Kölcsey Zrínyi nevében felel a Vándor kérdéseire (ezt a nézetet vallja pl. Szauder József).

De még az is lehetséges, hogy a kérdező és a válaszadó ugyanaz a személy, azaz Zrínyi (aki egyben a Vándor is) adja a válaszokat saját kérdéseire (belső vita).

Zrínyire természetesen nincs utalás a szövegben, csak a cím miatt feltételezzük, hogy az egyik szereplőnek Zrínyinek kell lennie. De ha eltekintünk a címtől (amely úgyis később keletkezett, mint a vers), és nem próbáljuk se a kérdezőt, se a válaszadót azonosítani Zrínyivel, akkor egyszerűen a Vándor beszélget valakivel a magyarok közül (a lírai énnel). Ez lehetett Kölcsey eredeti elképzelése.

A kérdező és a válaszoló személy persze valójában azonos: Kölcsey, aki beleéli magát mind a válaszadó, mind a Vándor szerepébe. A kérdés és felelet tehát egy belső vita.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!