Nemrég hallottam, hogy egy 11 éves gyereknek a Himnuszból kellett felelnie, és nem értette a verset, hiába magyarázta el otthon anyuka. Ezért úgy döntöttem, hogy ma a Himnusszal foglalkozom.

1823. jan. 22-én született a vers. A Himnusz születésének napja (január 22-e) ma a Magyar Költészet Napja. Eredeti cím: Hymnus, alcím: A magyar nép zivataros századaiból.

Sorról sorra prózában. A gyerekek valószínűleg a régies nyelvezet miatt nem értik a szöveget. Ezért alább „lefordítom” a verset mai prózára, hátha segít a megértésben (utána pedig elemzem is az egészet).

Első versszak. Isten, adj a magyaroknak örömet és gazdagságot! Védd meg őket, amikor háborúznak egy ellenséges néppel! Mivel sok szerencsétlenség érte a történelem során ezt a népet, jöjjenek rá végre jobb idők! Hiszen a magyarság olyan sokat szenvedett, hogy nemcsak a múltban elkövetett vétkeiért bűnhődött meg, hanem még azokért a vétkekért is, amiket majd a jövőben fog elkövetni.

Második versszak. A magyarok őseit a Kárpát-medencébe vezérelted, Bendegúz utódai neked köszönhetik, hogy hazára találtak. Azon a területen, ahol a Duna és a Tisza folynak, Árpád leszármazottai dicsőséges tetteket hajtottak végre.

Harmadik versszak. Neked köszönhetjük, hogy a Kunság termőföldjein bőséges termést arathattunk le, a tokaji szőlőből pedig olyan finom bort készíthettünk, mint a nektár. Amikor a törökök ellen harcoltunk, gyakran segítettél győzelemre minket. Mátyás király nagy, erős serege pedig még a büszke Bécset is meghódíthatta.

Negyedik versszak. Azonban elkövettünk bűnöket, amiért megharagudtál. Ezért küldted ránk a rabló mongolokat, akik kifosztottak minket. Később pedig a törökök szállták meg az országot hosszú időre. Így a magyarok saját hazájukban rabok lettek.

Ötödik versszak. A törököket segítetted győzelemre, mi vereséget szenvedtünk. Ráadásul polgárháborúk is sújtották az országot: magyar a magyart pusztította. A haza egyik fia megölte a haza másik fiát, így a magyar föld saját fiainak temetője lett.

Hatodik versszak. A magyarok saját hazájukban bujdokolni kényszerültek, folyton üldözték őket. Hiába vándoroltak hegyre fel, völgybe le, nem találták a helyüket. Saját hazájukban nem leltek igazi otthonra. Bánat és kétségbeesés kínozta őket. Mindenfelé halott honfitársaik vérét itta a föld. Fejük felett a felgyújtott várak lángja csapott az égre.

Hetedik versszak. A várakat lerombolták, már csak romok vannak helyettük. A régi jókedv már a múlté. Mindenfelé haldoklók sírása és fájdalomkiáltása hallatszik. És hiába haltak meg olyan sokan a hazáért a háborúban, mégsem sikerült kiharcolniuk a szabadságot. Az árván maradt gyermekek, akik elesett apáikat siratják, ugyanúgy rabok, mint azelőtt.

Nyolcadik versszak. Kérlek, Isten, szánd meg a magyar népet, mert már annyi baj érte! Segíts neki, óvd meg a további szenvedéstől, mert már nagyon sokat szenvedett. Láthasson jobb napokat, mert nemcsak a múltbeli vétkeiért bűnhődött már meg, hanem azokért is, amiket még el sem követett.

Elemzés. A cím maga is egy műfajt jelöl meg. A himnusz, mint műfaj, istenhez vagy egy emberen felüli lényhez szól. A vers E/2. személyben, Isten megszólításával, Istenhez való odafordulással kezdődik. Kölcsey a magyarok Istenéhez, a keresztény Istenhez fordul, tőle kér áldást a magyar népre.

Az áldáskérés mindig egy kegyelmi állapot kérése. Akikre felnézünk valamiért, attól kérünk áldást. Mindig az ad áldást, akinek tekintélye, hitele van (ha például egy haver ad áldást, az olyan cinikus dolog). A költő egy megbocsátás utáni, bűntelen állapotot szeretne. A kegyelemteljes állapot egy isteni állapot, amelyben az ember teremteni képes, át tudja adni a jót, sugározza magából a jót. Tehát azt kéri, a magyarság békében élhessen, és tudjon teremteni, alkotni, átadhassa a jót.

A költő az egész nemzet nevében szól Istenhez. Nem a saját sorsán akar jobbítani, nem önös érdekből akar változást kérni. A népért, a magyarságért érzett felelősség vezérli. Ugyanis a nemesek, a földbirtokosok beszélték meg az ország sorsát, azt, hogy mit kéne tenni, hogy független, erős nemzetállam jöhessen létre. Kölcsey jókedvet kér, ami nemcsak vidámságot jelent, hanem életerőt, életkedvet is. Bőséget kér, a nemzet továbbélésének lehetőségét. Ez nem a köznapi értelemben vett gazdagság, ezeknek a szavaknak itt többletjelentése van.

Ha a nemzetet ellenség támadja meg, ha harcol, nyújtsd ki fölé védelmező karodat, kéri Istent. Védd meg a magyarságot, hogy ép maradhasson, mert a balsors már régóta tépi: megszenvedte a múltban elkövetett bűneit, sőt: a jövőben rámérendő büntetést is levezekelte. Isten, áldás, megbűnhődni: ezek mind a keresztény kultúrkörben használatos egyházi szavak.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!