Eredetileg nem egyperceseknek indult a novellafüzér. Örkény egyre kevesebb szóval akart elmondani egyre többet, így alakult ki. A közlés minimumával az olvasótól a képzelet maximumát kívánja elérni.

Örkény megtalált egy sajátos hangot ezekben a művekben, szinte új műfajt teremtett velük. Enigmaszerűség (talány, rejtély) van bennük, az olvasónak kevés jelből kell rájönnie a megoldásra, a rejtett lényegre.

Két kötete volt, amelyekben az egypercesek megjelentek:
1966: Jeruzsálem hercegnője
1967: Nászutasok a légypapír06

Ezekben a kötetekben megjelent egy-egy kisregény is, a Tóték és a Macskajáték.

Az egyperces novellákat később az író külön kötetben is kiadta:
1968: Egyperces novellák

Olykor valóban egy perc alatt elolvashatók ezek a novellák, de nem ezért ez a nevük. Azért Egypercesek, mert tömörek, rövidek.

Meglehetősen realisták is, mégis a világuk, a látásmódjuk groteszk. Kifacsart szituációk vannak, abszolút irreális helyzeteket teremt meg az író. És Örkény a képtelenséget gunyorosan, magától értetődőnek mutatja be, tárgyilagos hangnemben. Ettől válik a szöveg abszurddá.

Az író meg akarja mutatni, milyenek vagyunk, s rá akar minket vezetni, hogy észrevegyük a mindennapi életünkben a nem mindennapit, a megszokott dolgokban, a jelentéktelenben a jelentőst.

Szereplői, helyszínei a magyar város és lakói, ill. a második világháborúban a hányatott sorsú zsidó fogoly világát mutatja be. Tehát nem a parasztokat mutatja be Örkény.

Az elesettség, az együttérzés, részvét, szolidaritás e foglyok iránt áttetszik a novellákon.

Örkény Egypercesei jelenetező novellák, a jelenetezés az epigrammákra jellemző. Az író egy gondolatot fejt ki, egy helyszínen egy jelenetet mutat be, és csattanóval zár. De nem fogalmazza meg a tanulságot, az eszmei mondanivalót. Az olvasónak kell továbbgondolnia. Mert az olvasó világa és a leírt szöveg között feszültség keletkezik.

Az Egypercesek műfaját nehéz megállapítani. Népmese, állatmese, tanmese, parabola (példázatos jellegű tanító mese) műfaja mind belefér.

De van köztük vicc is, méghozzá pesti vicc (ezek sajátossága, hogy nehéz történelmi helyzetben is az élni akarást mutatják meg). Persze nem igazi viccről van szó, de a vicceknek a humora, képi gazdagsága jelenik meg a novellában.