Erről nem nagyon esik szó az irodalomkönyvekben. Pedig a magyar költészet büszkesége, Petőfi Sándor rajongott a francia lektűrszerzőért, Alexandre Dumas-ért. Ezzel persze nem volt egyedül: A három testőr és a Monte Cristo grófja íróját nemcsak ő szerette: népszerűsége a mai napig töretlen.

1847-ben Petőfi azt írta a szórakoztató könyveiről híressé vált Alexandre Dumas-ról: „Legkedvesebb regényíróm Dumas Sándor. Nincs is több szellem senkiben, mint ő benne. Nála is vannak nagyobb írók akárhányan, de kedvesebb, szeretetreméltóbb egy sincs. És ez a fődolog. Nem bámultatni, hanem szerettetni! ez legalább az én vágyam, törekvésem.”

Petőfi szerint Dumas-nál senki sem ismeri jobban az emberi lelket, és az életet se látja senki olyan szépnek. Ebben a tekintetben nagy hatással volt rá az író. Neki köszönheti, hogy kigyógyult embergyűlöletéből, az ő műveit olvasva jött rá, hogy mégiscsak szép a világ.

Az irodalomtörténészek nem egészen értették, hogy lehet, hogy Petőfi, aki ritkán nyilatkozott arról, mely írók inspirálják, éppen Alexandre Dumas-ért rajongott. Annyira nem, hogy a Petőfi-monográfiákból ez a tény rendre kimarad.

Idősebb Alexandre Dumas és Petőfi Sándor: hasonlítottak? Miben?

Fekete Sándor szerint Petőfi azokat a szerzőket szerette, akik hasonlítottak a saját magáról alkotott képre. Nos, Alexandre Dumas és Petőfi között nemcsak annyi hasonlóság volt, hogy ugyanaz a keresztnevük…

Petőfi lángésznek tartotta Dumas-t, aki lehetett volna nagy író, mégsem az irodalom csúcsaira törekedett, hanem csupán szórakoztatni szeretett volna. A költő úgy érezhette, ebben hasonlítanak ők ketten.

Abban az időben ugyanis sok vita zajlott a műgonddal írt vers körül, és Petőfit sokat támadták az egyszerűsége, a műgond hiánya miatt. Azt mondták róla, eltékozolja a tehetségét, mert nem csiszolgatja utólag a verseit. A költő tehát ugyanazzal a váddal szemben védelmezte Dumas-t, amit őellene is felhoztak.

Ezzel persze egy kicsit felhasználta a francia író tekintélyét, hogy önmagát megvédje. Dumas ugyanis akkoriban még nagy tekintélyű szerzőnek számított egész Európában, így Magyarországon is.

A három testőrre Balzac csak bosszúsan legyintett, és az irodalomtudomány ma vele ért egyet, de akkor még tisztelték Dumas-t. Victor Hugo, Lamarine, Michelet és a romantikusok nagy lelkesedéssel és szeretettel beszéltek róla.

Káprázatos jelenségnek tartották, de Petőfi nemcsak ezért szerette, hanem azért is, mert úgy érezte, Dumas egyfajta vigaszt jelent a kor számára. Kalandos-derűs világa optimizmust sugall, amely képes felülemelkedni a szörnyűségeken. Kicsit olyan volt ő a franciáknak, mint nekünk lett Jókai később, a szabadságharc után, aki szép romantikus történeteivel vigasztalta az elkeseredett nemzetet.

Petőfi és Dumas közt persze különbségek is voltak. Mindketten egyszerűségre törekedtek és a nagy tömegeknek írtak, de Petőfi egyfajta küldetésnek fogta fel az irodalmat.

Dumas-tól távol állt, hogy fegyvernek tekintse az írást: nem akart győzelemre juttatni semmilyen eszmét. Nem követett irodalmi iskolákat sem, elutasította a szabályokat. Csak a szórakoztatás volt a célja a regényeivel.

Bár meg kell jegyezni, abban a korban így vagy úgy, de minden szerző kénytelen volt foglalkozni társadalmi problémákkal. Dumas is részt vett a júliusi forradalomban, visszaemlékezései szerint hőstetteket is véghez vitt (pl. lőport szerzett La Fayette nemzetőreinek).

A jók szenvednek, a rosszak élnek és virulnak

Támadói azt vetették Dumas szemére, hogy a jó nála nem győz, hanem elbukik. A bátor, becsületes lovagot orvul megölik, míg a feleségét kínzó, orgyilkos Lotharingiai Henriknek haja szála se görbül (például). A jók nála mindig szenvednek, meghalnak, a gonoszok viszont, akik ügyesen elleplezik a bűnüket, élnek és virulnak.

Dumas szerint egy romlott, hamis társadalomban ez nem történhet másként. Ezt a világképet, erkölcsfelfogást Anthony című drámájában mutatta be.

Bajza József védelmébe vette Dumas-t, amiért szépítés és önáltatás nélkül, a maga szörnyűségében ábrázolja (és ráadásul győzni engedi) a bűnt. Szerinte ugyanis ezzel nem dicsőíti, hanem megutáltatja a gonosztevőket, ezért a művei fontos tanulságot hordoznak.

Petőfi egyetértett ezzel. Ugyanezt a nézetet tükrözi A hóhér kötele és a Felhők ciklus egy része: ő sem vigasztalta az olvasóit semmilyen keresztényies igazságszolgáltatással.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!