Petrarca igazi neve Petrocco volt. Firenzében fogant, és a szomszédos Arrezzoban született (menekült a család). Fiatalkorában eljutott Avignonba a családjával, amely az 1320-as években már gazdag város, a „pápák városa” volt.

Petrarca 23 évesen találkozott egy hölggyel, aki 4-5 gyermek anyja volt, egy érett asszony, a neve Laura (a név jelentése babérlomb, arany, fény, egy latin tövű szó). Ő lett Petrarca múzsája, csodálatának tárgya.

Szép volt a hölgy és a költő verseket írt hozzá, de semmi kapcsolat nem volt köztük. Amikor Laura meghalt, Petrarca költészete fordulatot vett, verseiben jajgatni kezdett.

Daloskönyv (Canzoniere) című kötete az 1340-es években jelent meg, és 366 verset tartalmaz. Műfajilag ebből 300 szonett van, a többi ún. balláta (ami a ballada egy formája) és canzone (dal). Egyfajta lelki önéletrajz a könyv.

A Laurához szóló verseknek 2 csoportja van: az egyik a Laura életében, a másik a Laura halála után írott versek. Utóbbiakban elsiratja imádottját a költő, de abban reménykedik, hogy a túlvilágon találkoznak, mert bár a reneszánsz ember elfordul kicsit Istentől, azért mégis hisz benne.

A Daloskönyv politikai verseket is tartalmaz, fő gondja Itália egyesítése, Itália békéje.

Petrarca címeket nem adott a kötet darabjainak, csak sorszámot.

A szerelmi költészet is változott a középkorhoz képest: a középkori női szépség a hajnál, a szemnél, arcnál véget ért, nem merték volna a költők egy nőnek a lábát dicsérni. Petrarca már a hölgy lábát is meri dicsérni.

Petrarca munkássága később sokakra hatással lesz, pl. Balassi Bálint is a Daloskönyvhöz hasonló versgyűjteményt szerkesztett össze a 16. században.

A Daloskönyv egyik szerelmes verse a Ti szerencsés füvek, boldog virágok… kezdetű költemény, amelyben a természet szépsége Laura szépségét tükrözi vissza.

Persze nem konkrétan Laura lábát dicséri Petrarca, hiszen azt nem láthatta, mert a korabeli hosszú ruhák eltakarták a hölgyek lábát, hanem a láb lenyomatáról van szó a versben.

Egy szép keretben jelenik meg Laura képe, és csak a végén jelenik meg a költő.

A vers formája szonettforma, két 4 soros és két 3 soros versszaka van (összesen 14 sor).  Más szonetteknél a 4 soros strófák a 3 sorosakkal szemben állnak, a petrarcai szonettben azonban a 4. strófában jön a fordulat, a zárórésznél.

Bonyolult rímképlete van, a 4 soros strófák ríme ölelkező (a b b a), a 3 soros strófák ríme c d c és d c d. Lüktetése jambikus.

Egy másik verse a Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad… kezdetű költemény, amelyben az arany Lomb jelenti Laurát. A költő távolodik Laurától, de a lelke visszaszáll hozzá.