A történet úgy indul, hogy Phaedra férje, Theseus valahol a távolban harcol, s Phaedra hírül kapja, hogy meghalt. Sajnálja őt, de közben vágyat érez férjének első házasságából származó fia, Hippolytos iránt. Akkoriban az volt a szokás, hogy a szülők döntötték el, kihez menjen a lányuk vagy kit vegyen el a fiuk. Phaedra szerette a férjét, vonzódott hozzá, de szerelmes volt Hippolytosba, és nem tudott úrrá lenni szenvedélyén.

Épp ezért, Phaedra nem volt túl kegyes a fiúhoz: elűzte az udvarból, és valamilyen ürüggyel száműzték Athénból is egy másik szigetre. Csupán azért, hogy Phaedra ne jöjjön minden nap zavarba a látványától, és hogy ne bántsa meg a férjét, Theseust. Phaedra magában tartotta a titkát, csak Oione, a bizalmasa, barátnője, dajkája tudott a vágyairól, ő tudja, mennyire szenved.

Most, hogy férje meghalt, Phaedra úgy érzi, itt a lehetőség, visszahívja Hippolytost, s bevallja neki szerelmét. Igen ám, de Hippolytos Ariciába, egy fiatal, kedves, naiv, ártatlan leányba szerelmes, aki az ellenséges király foglyul ejtett lánya. Tehát ez is tiltott szerelem.

Mikor Phaedra megvallja Hippolytosnak lángoló szerelmét, azt gondolja, az ifjú nem fogja visszautasítani. De azt kell látnia, hogy Hippolytos gőgösen, hidegen elmegy szerelme mellett. (Amúgy beszélik is róla, hogy hideg ember, aki nem képes a szerelemre.) Phaedra ekkor kétségbe esik, gyűlölni kezdi a mostohafiát. Féltékenység munkál benne, gyanítja, hogy talán mást szeret az ifjú. S ekkor váratlanul hazatér a férj, Theseus, aki mégsem halt meg.

Oione kegyetlen tervet eszel ki: azt mondja a királynak, hogy Hippolytos rátört Phaedrára, s a magáévá akarta tenni, de a királyné ellenállt. Szándékosan, megfontoltan beárulja Hipplytost Theseusnál, ezért a tettéért nem kaphat semmilyen erkölcsi felmentést. Amikor megtudja, mit tett a dajka, Phaedra nagyon dühös lesz. Elmegy Theseushoz, hogy csökkentse Hippolytos büntetését, de nem mondja el az igazat.

Később megtudja Oionétől, hogy a fiú Ariciát szereti, s nagyon megharagszik. Eddig azt hitte, Hippolytos azért nem szereti őt, mert nem képes a szerelemre, de most megtudja, hogy mást szeret. Így már nem is akarja megmenteni. A dajkára még mindig nagyon haragszik, ezért Oione öngyilkos lesz.

Közben Hippolytos bevallja apjának, hogy az ellenséges király lányát, Ariciát szereti. Ezért nem lehet igaz, hogy ő Phaedrát próbálta volna elcsábítani. De Theseus nem hisz neki, elkergeti az udvartól. A fiú elmenekül apja haragja elől, útja során egy tengeri szörny támadja meg, akivel meg akar küzdeni. Miközben hajtja a kocsiját, egy vízisárkány tüzet okád, amitől a lovai megijednek, megbokrosodnak. Hippolytos a lovak patái alá esik, és a lovak agyontapossák.

A borzalmas hazugság szétzilálja a családot, s Phaedra érzi ezt. Mély testi vonzalma, bűnre való hajlama isteni eredetű, bűnben fogantatott, hajlamos a végzetes tettekre. Amikor meghallja Hippolytos halálhírét, mérget vesz be, öngyilkos lesz. De halála előtt még bevallja Theseusnak az igazat, aki így tudja meg, hogy a fia hiába halt meg.

A történet végén Theseus maga mellé veszi Ariciát és leányává fogadja. Theraménestől, fia nevelőjétől ugyanis megtudja, hogy Hippolytos, mielőtt meghalt, utolsó szavaival apja gondjaira bízta Ariciát. (Theraménes jelen volt Hippolytos halálánál.)

Mitológiai háttér. Phaedra anyja Pasziphaé, Minósz király felesége volt, aki a monda szerint beleszeretett egy gyönyörű fehér bikába, Poszeidón isten ajándékába. Minósznak fel kellett volna áldoznia a bikát, de az olyan szép volt, hogy inkább megtartotta. Ezért Poszeidón bosszúból megátkozta, hogy Pasziphaé szeressen bele a bikába. A fehér bika egy bikafejű szörnyet, egy minótauroszt nemzett a királynénak.

A görög mitológiában Phaedra felakasztotta magát, ezért az alvilágban büntetésből egy hintán kell himbálóznia. Hippolytos a szűz istennőnek, Artemisznek a védelme alatt áll, ezért nem érinti meg a szerelem. Hippolytost a görögök a kocsihajtó csillagképében tisztelik, Artemisz ugyanis felemeli a csillagképek közé.

Műfaj. Egy tragédia, a dráma műnemébe tartozó, görög-római hagyományokat folytató mű a Phaedra. A tragédiában nem egymás elleni végzetes háborúról, indulatról van szó, nem a gyűlölet miatt halnak meg az emberek, hanem bűnös vágyaik, lelkifurdalásuk miatt öngyilkosok lesznek. Közben ártatlanoknak is meg kell halniuk. Nemcsak emberi gyarlóságok (Oione, Phaedra), hanem régről hozott átkok, isteni beavatkozások is vannak (Hippolytos az istenek beavatkozása, a végzet miatt hal meg). Eszerint az ember sorsa előre meg van szabva, az istenek beleavatkoznak az életébe.

Nem ítéljük el Phaedrát egyöntetűen, mert nem tehet róla, hogy szerelmes lett. A bűne az, hogy hagyta bevádolni Hippolytost, és nem vallotta be az igazságot, amivel megmenthette volna. Az ember sokszor úgy követ el bűnt, hogy nem is tud róla, s később viselnie kell a következményeket.

Forma. Az eredeti mű francia nyelvű, 12-13 szótagszámú sorok váltakoznak (ezt nevezzük alexandrinnak). Ahol 12 szótag van, ott 6-6 osztású (felezés), ahol 13, ott 6-7 osztatúak a sorok. Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltják egymást. A nyugat-európai verselésben hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoznak, de a magyar ezt jambikusan (hosszú és rövid szótagok váltakozásával) adja vissza.

Részletes elemzés olvasható a műről ITT. Részletes tartalom (olvasónapló) ITT.