Az Antigoné története a thébai mondakörbe tartozik. Korábban született, mint az Oidipusz király c. tragédia, pedig annak a folytatásáról van szó. A dráma megértéséhez szükséges ismerni az előzményeket: Oidipusz történetét és az Antigoné alapszituációját ebben a korábbi cikkben találod.

Az Antigoné főhősei szuverén egyéniségek, mind vállalja magát, egyik se akar másnak látszani. Kreón makacsságból és azért, hogy ne csorbuljon a tekintélye, nem vonta vissza parancsát. Antigoné büszke jellem, aki büszkeségből vállalja tettét: azt akarja, hogy ezért elismerjék.

Iszméné az, aki nem olyan kihívó, büszke és vak. Ő emberibb, gyarlóbb, esendőbb, mint Antigoné. Igaz, hogy nem szegül szembe Kreón parancsával, de amikor arra kerül a sor, hogy menthetné magát, felvállalja ő is a tettet. Ezt is lehet büszkeséggel magyarázni, ez is heroikus (hősies) tett. Iszméné azt akarja, hogy őt is megbüntessék Antigoné tettéért, hiszen a lelkében egyetértett vele.

Iszménének talán több idő kellett, hogy döntését meghozza. Amikor Antigonét felelősségre vonják, mellé áll. A tettet nem követi el, de a büntetést, amikor csak el kell szenvednie, amit tesznek vele, felvállalja. Teljesen más karakter, mint Antigoné, aki szókimondó, nem takargatja az érzéseit, éles, kemény, ellenszegülésre hajlamos. Iszméné nem mindig azt teszi, amit jónak tart, ő meghajlik a hatalom előtt.

Antigoné úgy érzi magát erősnek, hogy tudja: az égi hatalom parancsát teljesíti. Mert akit halála után nem temetnek el, annak lelkét az Alvilágban az istenek elvetik.

Antigoné és Kreón harcát a család, a rokonság is nehezíti, hiszen Antigoné, amikor a király ellen fordul, a nagybátyja ellen fordul. Mint nő és férfi is szembekerülnek egymással, fiatalabb is Antigoné Kreónnál, ráadásul Kreón fia, Haimón Antigoné jegyese. Az is fokozza Kreón haragját, hogy Antigoné nem alázkodik meg előtte, miután tette kiderül. Mert ez a konokság, dac, ez jellemző Antigonéra. Ő büszkén vállalja, amit tett. Pedig helyzetét nehezíti, hogy nő is, rokon is, fiatalabb is, és még tanúk is vannak tettére.

A kórus értelmezi a történteket és segít megérteni az olvasó számára a cselekményt. Nem beleszól a cselekménybe, hanem reagál a szereplők cselekedeteire, összefoglalja a történteket, más szempontból is megvizsgálja a dolgokat. Elmeséli az előzményt és utal a következményekre. Mindig azzal érez együtt, a mellé áll, aki épp beszél.

A jós, Teiresziász a sorsot jelképezi, nem köznapi szereplője a történetnek. Fölötte áll minden eseménynek.

Kreón megtehette volna, hogy döntése előtt kikéri a nép, a jós, a fia véleményét. Mérlegelnie kellett volna, hogy kit büntet azáltal, hogy nem engedi a halottat eltemetni. Mert így nem a halottat bünteti, hanem azt, aki eltemeti. Egy halottat nem lehet büntetni, mert ő már egy más közegben van. Nem lehet egy mércével mérni egy halottat és egy élőt. Kreón itt is vétkezett. És mindig csak a saját hatalmát védi. Rossz paranccsal, katonákkal a háta mögött ráerőszakolja az akaratát a népre.

Antigoné is tehetett volna másképp, talán egyezségre lehetett volna jutni Kreónnal, beszélhetett volna vele, mielőtt cselekszik. Antigoné jellemében viszont benne van az ellentmondás képessége, akarata. Képes a nyílt szembenállásra, ezért nem megy oda Kreónhoz egyezkedni.

Antigoné a néphez is fordulhatott volna, s bár érzi, hogy mellette állnak, de mégsem lázítja fel a népet. Sőt, lehet, hogy a népből se állt volna mindenki mellé, így ha lázadást szít, akkor talán polgárháborút robbant ki, egymás ellen fordítva az embereket. Ezzel még nagyobb bűnt követett volna el.

Kreón a saját hatalmát védi a nép fölött, a saját érdekeit. Megmásíthatná döntését, de már csak azért sem teszi. Ha megtenné, elvesztené a királyi hatalmat, viszont a családja mellette maradna, és egyfajta tisztességet nyerne. Viszont a hatalmát így is elveszíti, a nép nem fogja szeretni az ilyen királyt, s nyugtalan éjszakái lesznek.

Egyetlen rossz döntés végzetes lett. És Kreón beleesik a saját csapdájába azzal, hogy csak azért sem enged. Sorozatosan végzeteset és rosszat lép, hibát hibára halmoz. Látóköre beszűkül, rövid távon gondolkodik (csak a hatalma megvédése érdekli), nem gondolja végig a következményeket.

Antigoné viszont hosszú távon gondolkodott, és tiszta lelkiismerettel ment a halálba. Az olvasó eleinte Kreónnal ért egyet, mert egy erős uralkodónak tűnik, de aztán fokozatosan rádöbben arra, hogy Kreón mekkora hibát követ el, és Antigoné mellé áll.

A drámában négy (3+1) haláleset történik, de egy se a szemünk előtt: mindegyikről csak értesülünk, valamelyik szereplő elmondja.