A mű a reformkor radikálisabb korszakában született (akkor, amikor már megjelent Petőfi, és a fiatalok radikálisabb nézetei is kezdtek tért hódítani).

A reformkor a magyar és a közép-kelet-európai régiókban a nemzetté váló öntudat, a független, szabad országot akaró nemzetek korszaka. Ezek a nemzetek társadalmi, gazdasági, politikai változtatásokkal, reformok útján (törvényesen és békésen) akarnak szabad országgá válni.

Tehát megjelent az igény a társadalmi, gazdasági, politikai változásokra. Igen ám, de a bécsi udvar feloszlatta az országgyűlést és kizárta a magyarokat a kormányzásból.

Az ekkor élő nagy nevű nemesi gárda (Kölcsey, Wesselényi stb.) szívén viselte az ország sorsát, és kialakult egy nagy vita: reformok útján (törvényesen és békésen) váljunk szabad országgá vagy forradalom útján érjük-e el a változásokat, a szabadságot? Petőfi a forradalom, Vörösmarty a reformok híve volt.

De Vörösmarty nemcsak a magyarság problémáiról, történelméről stb. gondolkodott, hanem a népek, az egész emberiség kultúrájáról, gyökereiről is. Indulatos, szenvedélyes költő volt. Jellegzetesek munkáiban a sötét színek.

Tele vannak a művei romantikus jegyekkel, alkata vívódó, de közéleti is, költészete politikusabb jellegű. Látomásos líra jellemzi: a filozofikusság látomásos, gigantikus képekben jelenik meg.

A Gondolatok a könyvtárban 1844 végén keletkezett. Ez az év arról nevezetes, hogy 1844-ben lett a magyar nyelv törvényesen az ország egyetlen hivatalos nyelve.

A vers ötös és hatodfeles jambusokból áll. Bölcseleti, filozofikus, gondolati költemény, hatalmas filozófiai elmélkedés, egyetlen kínlódó monológ, tele vívódással, kétségbeeséssel.

Tömör, tömény gondolatiság jellemzi; hangulata nagyon tömény, hullámzó, szinte rapszodikus (rapszódia: zaklatott menetű, nagy érzelmi amplitúdójú költemény; amplitúdó: a kiterjedés végső határa, amit érzelemre is lehet érteni).

Kozmikus arányokban jelennek meg a képek. A nemzetről való gondolkodás az egész emberiség egyetemes fejlődésének képébe van ágyazva. Filozofikus.

Figyeljük meg a szélsőségességet, az ellentéteket, a kérdéseket és a válaszokat a műben! Az ellentétek megjelennek irányban, időben, szóhasználatban, pozitív és negatív minőségben, értékes és értéktelen, kicsi és nagy, színek stb. Megdöbbentő ellentétek vannak a versben, pl. „erény a lapon” – „mely egykor zsivány ruhája volt”, „ártatlanság” – „dühös bujának pongyoláján”.

A vers rapszodikus karakterű: szélsőséges érzelmek nyilvánulnak meg benne. Először vádaskodik a beszélő, aztán visszavonja, amit mondott. Remény és mély pesszimizmus is megjelenik a műben, sötét, mély gondolatok és derűs gondolatok is.

A cím egy helyzetmegjelölés. A könyvtár a hűvös, az elzárt, a csöndes hely, az elvonultság, a tudományok, a művészetek tárháza. A gondolatok itt tág teret kapnak, nincs ami határt szabjon nekik.

A Gondolatok a könyvtárban szerkezetileg 3 egységre bontható, ugyanis három nagy kérdés merül fel a versben és a mű ezek köré építkezik.

Az 1. kérdés: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A válasz nem. Mert a könyvek sok tudást tartalmaznak, de mire vannak nyomtatva a könyvek? Ma papírra, de régen nyomorultak, lotyók rongyaira, vászonra írtak. Micsoda ellentét, hogy a tudósok gondolatai ilyen hordozón jelennek meg!

A válasz tehát azért nem, mert bár a könyvek nemes, emelkedett gondolatokat, szép eszméket tartalmaznak, de ezeket megcáfolja az a rongy, amelyből papírjuk készül, és amely bűnökről, nyomorról, gonosztevőkről, zsarnokokról, lázadókról, őrültekről vall. Ez az ellentmondás kergeti olyan kétségbeesésbe a költőt, hogy felkiált: „Irtózatos hazudság mindenütt!”

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattins a következő oldalra!