Újszövetség

Isten és az egész emberiség szövetsége, Jeremiás próféta jósolta meg az Ószövetségben, hogy lesz egy új szövetség Isten és a világ között, mely minden emberre vonatkozik, nemcsak a zsidó népre.

Az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait tartalmazza. Kanonizált szövegei az i.sz. 1. század vége felé nyerhették el végleges formájukat. A végleges szöveg nyelve görög.

Témáját tekintve Jézus tanításait közvetíti (egy elbeszélői keretbe ágyazva).

Az Újszövetség könyvei:

1. rész: 4 evangélium: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma – az „evangélium” szó jelentése: jó hír, örömhír. Az örömhír a Megváltó világra jöttét közli. Máté, Márk és Lukács „szinoptikusok” (együttlátók), mivel Jézus lényegét egyformán látják. Leírásukban Jézust elsősorban mint embert mutatják be, aki isteni küldetéssel érkezik a földre, hogy halálával megváltsa az embereket bűneiktől.

János (Jézus kedvenc tanítványa) leírásában Jézus elsősorban isten, aki emberi testet öltött, de ez nem érinti isteni lényegét. János zsidó volt, és elsősorban a zsidóknak írt, stílusa is leginkább érvelő, meggyőzni akar. Jézus életéről keveset beszél, hanem inkább csodatételeit írta meg, mert ezzel akarta bizonyítani Jézus isten voltát.

Lukács evangéliuma a legköltőibb, legpoétikusabb, leírásai sokkal érdekesebbek, élőbbek, nyelvezete kifinomultabb, kidolgozottabb, csiszoltabb, művészibb. Ő és Máté azok, akik megírják Jézus születését és gyermekkorát is.

Lukács eredeti foglalkozását tekintve orvos volt. Dante mondta róla: „Krisztus szelídségének írója”. Pogány származású volt, így elsősorban pogányoknak írt, hogy meggyőzze őket Isten irgalmasságáról. Nála találhatók meg fontos bibliai történetek, pl. A tékozló fiú, Az elveszett bárány, Az elveszett drachma példabeszédek.

Az alapforrás minden bizonnyal Márk evangéliuma, melynek szövege 90 százalékban megtalálható a másik három evangéliumban.

Az Újszövetség további részei:

2. rész: Az apostolok cselekedetei – Lukács evangélista a szerzője.
3. rész: Apostoli levelek: Pál 14 levele és 7 ún. „kanonikus levél” (Jakab apostolnak közönséges levele, Péter apostol I-II. levele, János I-III. levele, Júdás levele).
4. rész: Jelenések könyve vagy Apokalipszis – szerzője János apostol, vagy legalábbis neki tulajdonítják. János volt a „patmoszi látnok”.

A régi időkből Ezekiel és Zakariás próféták nevéhez fűződtek látomások. A próféta jövendőmondó, aki utat mutat. Jézust is szokták prófétaként ábrázolni.

Jézus élete

A keresztény egyház Jézus Krisztus tanításán alapszik, személye a kereszténység alapja, mert a keresztény tanítás szerint Jézus „Isten báránya”, aki feláldozta magát az emberiségért és halálával megváltotta a világot.

Jézus zsidónak született és a zsidó néphez tartozott, de tanítása nemcsak a zsidóknak szól. A keresztény tanítás egyetemes és Jézus az egész emberiség megváltója.

Jézus születése időszámításunk kezdete. Anyanyelve arámi, egyes források szerint héber volt. Neve a héber Jehosusa (rövid változatban Jehusa) szóból származik, ennek görögös formája a Jézus. Gyerekkoráról és ifjúkoráról keveset tudunk meg az evangéliumokból.

Csodatételek – gyakran visszatérő motívum az evangéliumokban. Jézust sokszor arra kérik, hogy isteni származását ill. önnön isten voltát csodatételekkel bizonyítsa be. Ő ezt mindig visszautasítja.

Jézus az általa tett csodákat a hozzá segítségért fordulók hitének tulajdonítja (sokszor betegeket gyógyít meg). Csodatételei:

• Első csodatétele: a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja.
• kenyérszaporítás: 5 kenyérből és 2 halból vendégeli meg több ezer főből álló hallgatóságát, és még 12 kosárnyi maradék is lesz
• meggyógyítja a leprást és a bénát
• visszaadja a vak látását és a süket hallását
• halottakat támaszt föl (többször is) a puszta szavával – a legnevezetesebb ilyen eset Lázár feltámasztása, aki már 4 napja feküdt a sírban (Lázár Jézus barátja volt)

Jézus halála és feltámadása – minden evangéliumban részletesen szerepel.

Jézust Pilátus, Júdea római helytartója ítélte el, aki egyáltalán nem volt biztos Jézus bűnösségében, bár a főpapok veszélyes lázítónak mondták. Nem akarta elítélni, ezért elhárította magától a felelősséget, megmondta, hogy mossa kezeit, azaz nem az ő kezéhez fog tapadni Jézus vére. Ugyanakkor jóvá hagyta a felizgatott tömeg által követelt halálos ítéletet. Alakja számos irodalmi műben visszatér.

A passiót (Jézus szenvedéstörténetét) elbeszélő szakrális szövegrészek mind a négy evangéliumban azonosak. Jelentőségük lemérhető abból, hogy mind a 4 evangélista gyakorlatilag azonos módon számol be az eseményekről.

Jézus keresztfájának felirata: I.N.R.I. (rövidítés): Jesus Nasarenus Rex Iudaeorum, azaz Názáreti Jézus, a zsidók királya.

Jézus története nem ér véget a kereszthalállal, mivel harmadnapra feltámad és visszatér az Atyaistenhez, aki azért küldte a földre, hogy váltsa meg az emberiséget.

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!