Babits első verseskötetének (Levelek Írisz koszorújából, 1909) záró verse. Műfaja szonett. Központi kérdése, hogy megismerhető-e a világ. Az agnoszticizmus irányzata erre azt a választ adta: a világ nem megismerhető. A címben megjelenő lírikus maga a költő, az epilóg (epilógus) pedig … Olvasd tovább →
A hét című lapban jelent meg 1910 őszén. Ez Kis József lapja, konzervatív, de népszerű. Balladaszerű, szomorú vers. A természeti képeket és a tanyát megszemélyesíti, ezáltal válik művészileg magasabb fokúvá. Hangulatilag erősen domináló vers. Sok az áthajlás. „Hálót fon az … Olvasd tovább →
A Húsz év múlva A vaáli erdőben c. vers szomszédságában keletkezett 1876-ban. A hangulati lírába sorolható, amely gyakori Vajda költészetében. A költő nagy szerelmére, Ginára emlékszik vissza húsz év múltán (ez nem az utolsó Gina-verse, ezután még 20-30 költemény születik … Olvasd tovább →
A költőkről szól a vers. A hivatásukról, a munkájukról, a feladataikról. Arról, hogy a kortárs költőktől milyen magatartásformát vár el a XIX. század. Nem a lírai én a fontos, hanem hogy a költő követhető példát adjon, hogy a nép kövesse. … Olvasd tovább →
