A Zrínyi második éneke Kölcsey halála évében, 1838-ban született. Ez a költő utolsó előtti költeménye.

Egy kilátástalan politikai helyzetben volt az ország, miután az 1832-36-os országgyűlési refompróbálkozás kudarcba fulladt. A bécsi kormányzat terrorintézkedései, a Wesselényi per véget vetettek a magyar ellenzék harcának, sokakat visszariasztott a további küzdelemtől.

Kölcsey úgy érezte, a nemzet nem tudta megoldani a legégetőbb problémáját, így 1835-ben lemondott követi megbízatásáról.

A vers műfaja, nem meglepő módon, politikai óda. Kölcsey a szenvedő haza képét tárja elénk egy kétségbeesett vízió keretében. A nemzet saját fiai támadtak a haza ellen.

Hangneme az óda műfajnak megfelelően magasztos, fennkölt, ugyanakkor van benne keserűség is.

Van egy korábbi vers, a Zrínyi dala, amely 1830-ban keletkezett és a Zrínyi második éneke párversének is tekinthető (ugyanaz a téma, és ugyanúgy Zrínyi alakjához nyúl vissza). A cím is visszautal erre a korábbi versre mint előzményre: Zrínyi a múltból újra hallatja a hangját.

Stílusa és szerkezete klasszicista, minden versszak utolsó két sorsa szentenciózus (tömör kérést vagy megfellebbezhetetlen ítéletet mond ki)

Formailag kettéoszlik a vers páros és páratlan versszakokra. Az 1. és a 3. strófában a költő beszél (Zrínyi), a 2. és a 4. strófában a Sors vagy Végzet. Vagyis egy párbeszéd zajlik a versben (dialogikus forma), mivel Kölcsey a saját lelkében dúló küzdelmet, saját belső harcát ebbe a két szereplőbe vetíti ki, és teljesen azonosul Zrínyivel.

Szerkezet:

● 1. versszak: a költő támaszt és segítséget kér a sorstól a haza számára, amely végveszélybe jutott.

● 2. versszak: a sors számonkérő hangon azt válaszolja, hogy miért másoktól vár a magyarság segítséget? A gyáva fiai miatt fog a haza elbukni, akik cserben hagyták őt. Az ilyen népnek vesznie kell.

● 3. versszak: a költő könyörög a Sorsnak, szánalomért esedezik a haza számára, akin nem segít senki. Szerinte a rút faj, a gyáva fiak pusztuljanak akkor, ha saját hazájuk vesztére törnek, de a hazának meg kell maradnia. Talán később születnek majd jobb, hűségesebb gyermekei, akik hajlandóak áldozatot vállalni érte. Azonban érezni lehet, hogy Kölcsey ebben nem igazán hisz.

● 4. versszak: a sors kemény, könyörtelen ítéletet mond, miszerint az ő törvénye be fog teljesedni a haza felett. Nem szánja meg a nemzetet, a bűnökért meg kell bűnhődni, vagyis az országnak el kell pusztulnia. Ez a nemzethalált jelenti. Jobb jövő már csak új hazával, és új néppel lehetséges itt a Kárpát-medencében.

Ez egy dermesztő jóslat, amellyel Kölcsey a tespedtségből, a felelőtlen, közönyös magatartásból akarta felrázni a magyarságot.

Érzékletes költői képeket használ Kölcsey. A 3. versszakban a haza önálló életre kel, megelevenedik egy valóságos anya képében (metafora). A 4. versszakban a „más hon áll a négy folyam partjára” sorban a négy folyam a négy folyót (Duna, Tisza, Dráva, Száva) jelenti, amelyek földrajzilag behatárolták az akkori Magyarországot, vagyis a négy folyam az egész országot jelenti (metonímia).

Verselése időmértékes. Hatodfeles (11 szótagos) és négyes (8 szótagos) jambikus sorok váltják egymást, de a nyolcadik sor után 10 szótagos jambusokból áll. Rímképlete keresztrímes (a b a b c d c d).

_______________________________________________________________________

Részletes elemzés ITT.