Szokatlan természeti tüneményt örökít meg Janus Pannoniius Egy dunántúli mandulafáról című verse, amelyet 1466 márciusában írt Pécsen, ahol 1459-ben püspökséget kapott a királytól. A vers keletkezésének hátterében az az élmény áll, hogy a Mecsek déli lejtőjén (lehetséges, hogy a püspöki … Olvasd tovább →
A magyar reneszánsz első költőjét, akit Janus Pannonius (Magyarországi János) néven ismerünk (ez írói álnév), bensőséges érzelmek fűzték – a mai Románia területén levő – Nagyváradhoz, mivel anyai nagybátyja, Vitéz János Nagyvárad püspöke volt, és többször járt nála látogatóban. A … Olvasd tovább →
1466 tavaszán íródott a vers. Műneme: líra. Műfaja: elégia, mert hosszabb terjedelmű és a hangulata szomorkás, kétségbeesett, keserű, más után vágyakozó, kérő, fohászkodó. Versformája: disztichon (egy hexameter és egy pentameter sor). Az eleje a saját külső-belső tulajdonságairól szól, a jó … Olvasd tovább →
Mi látszik a versről első ránézésre? Líra a műneme, de az epikába is tartozhatna a verselése (disztichon) miatt. Témája okán mégis a líra műnemébe soroljuk, s azon belül az elégia műfajába tartozik – mivel hosszú és önmagához szól. Az elégia … Olvasd tovább →
A humanisták szemében az egyik legfőbb érték az élet volt, ezért Janus Pannonius szembefordult a háborúval, mert a háború elpusztítja az életet. Emberellenesnek, elítélendőnek tartotta a háborút, márpedig abban az időben Magyarország szinte folyamatosan háborús helyzetben volt (egyrészt örökös nyugtalanságban … Olvasd tovább →
