A vén cigány 1854 nyarán, július-augusztusban íródott. Ez az idős Vörösmarty utolsó befejezett költeménye, hattyúdala, amely hosszú hallgatás után született. Szélsőséges, iszonytatóan öngyötrő vers. A költő néha olyan képeket használ, amelyekből azt érezzük, hogy mintha nem lennének tudatosak, mintha a … Olvasd tovább →
Az Előszó 1850-51 telén született Baracskán. Vörösmarty lírájának kiemelkedő alkotása, a világosi katasztrófa egyik első megjelenítője. Nagy, szenvedélyes gondolati vers, amelyben sok bánat, kétségbeesés szólal meg. Hangulatára a szabadságharc bukása nyomta rá a bélyegét. Világos után sikerült az osztrákoknak megfélemlíteniük … Olvasd tovább →
1846-ban elégedetlenségi megmozdulások voltak Európában. Galíciában a lengyel nemesség, mely a jobbágyok érdekeit is képviselte, felkelt a Habsburgok ellen. A felkelést egy hátba szúrás jellegű fondorlattal verte le a Habsburg udvar. A parasztokat a nemesség ellen fordította, így azok vasvillákkal … Olvasd tovább →
A mű a reformkor radikálisabb korszakában született (akkor, amikor már megjelent Petőfi, és a fiatalok radikálisabb nézetei is kezdtek tért hódítani). A reformkor a magyar és a közép-kelet-európai régiókban a nemzetté váló öntudat, a független, szabad országot akaró nemzetek korszaka. … Olvasd tovább →
Vörösmarty olyan költő volt, akinek a karaktere, attitűdje a fájdalomra, drámaiságra, lemondásra, sötét színekre hajlik. Költészetének legerőteljesebb vonulata bölcseleti, filozófiai, gondolkodó hajlamát mutatja meg: az egész emberiség sorsáról problémáiról, haladásáról gondolkodott, egyetemes problémák foglalkoztatták. Elvétve találunk költészetében olyan verseket is, … Olvasd tovább →
A Szózat első változatát Vörösmarty 1835-ben készítette, végleges formája 1836-ban született meg. Történelmi háttere: az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés, amit a Habsburgok feloszlattak. Ekkor mindenkinek színt kellett vallania a Habsburg-ház vagy a magyarság mellett. Az országgyűlés siralmas befejezése után kenyértörésre került … Olvasd tovább →
