Az ősköltészet kutatói

Arany János

Király György – aki szerint a romantika ősköltészet-koncepciója nem valósítható meg a magyar irodalomban, mert túl kevés hozzá a forrás

Horváth János – A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól Mohácsig c. könyvében, melyet 1931-ben adtak ki, megjegyzi: az irodalom tanulmányozása írott szöveg nélkül lehetetlen.

Klaniczay Tibor – Régi magyar irodalom és folklór c. könyvében (1949) visszahozza a romantika irodalomkoncepcióját.

Képes Géza – tanulmányt írt a magyar ősköltészetről (Az idő körvonalai c. kötetben jelent meg). Ő egy, a XIX. században lejegyzett vogul szarvaséneket beemelt a magyar irodalom eredetébe.

V. Kovács Sándor – a legrendszerezettebb tanulmány szerzője ebben a témában. Ő nem számol Király György és Horváth János koncepcióival: ne kezeljük a kérdést régies és merev keretek között.

Az 1980-as években felerősödött az ősköltészet-koncepció kritikája (Horváth Iván).

Voight Vilmos – Azt mondta, határozzuk meg, milyen fajta kapcsolatok vannak a folklórkutatásban. Hármat írt le:

1. tipológiai (több kultúra osztályozási rendszerében egy-egy jelenség egyazon osztályba tartozik, pl. szarvasének)

2. genetikus (amikor valami valamiből kialakul, pl. virágének)

3. areális (területi) kapcsolódás

Ha e jelenségek keverednek, az módszertani hiba. Az areális kapcsolatból ne következtessünk genetikusra. Márpedig az ősköltészettel kapcsolatos tételek ezeket összekeverik.