1845-ben Arany János beküldte Az elveszett alkotmány című munkáját a Kisfaludy Társaság pályázatára Vadonffy Bertalan álnéven. Ez egy gúnyos, szarkasztikus vígeposz két párt viszályáról, hexameterekben írva.

Arany egy kis levelet is mellékelt: ha díjat nyerne esetleg, akkor hagyják művét álnéven megjelenni, és aláírta az igazi nevét, az Arany Jánost. Ám a bírálók azt hitték, ez is álnév, és megkérdezték a nagyszalontai lelkészt, él-e arrafelé ilyen nevű ember. A lelkész azt felelte, Arany tud németül, angolul, franciául, és még sok értékes munka várható tőle. Így hát Erdélyi János értesítette Aranyt, hogy díjat nyert.

Vörösmarty is benne volt a vizsgálóbizottságban, és ő fitymálóan nyilatkozott Az elveszett alkotmányról. Különösen a nyelvét marasztalta el: népies, pórias, szabadosabb nyelvű volt a Zalán futásához (Vörösmarty eposzához) képest.

A Toldi születése

1846-ban Erdélyi János vezetésével újabb pályázatot írt ki a Kisfaludy Társaság egy magyar népi életből vett témára. Ekkor, erre a pályázatra született meg a Toldi. Nagyszalontán már régebb óta ismert volt a történet, Ilosvai Selymes Péter is feldolgozta. Arany ismerte és használta is ezt a művet, de a nép történeteit is feldolgozta mint forrást.

A Toldi egyöntetű elismerést aratott. A bírálóknak annyira tetszett, hogy Arany nemcsak megnyerte az 1846-os pályadíjat is, de még a nyeremény összegét is megemelték neki.

A pályázatra egyébként 14 pályamunka érkezett. A vizsgálóbizottságban volt még Vörösmartyn kívül Garay, Bártfay, Gaal és Tóth Lőrinc. Ők minden tekintetben kitűnőnek tartották a művet, és kiemelték a költőiségét is.

Ezúttal még Vörösmarty is elismerően nyilatkozott róla: nagy, belsőséges, árnyalt jellemek, ősi, egyszerű kifejezések, világos szerkezet, tiszta előadásmód. A második díjat egyébként Tompa Mihály nyerte meg Szuhai Mátyás című munkájával.

Barátság Petőfivel

Arany hírneve Petőfi Sándorhoz is eljutott, aki 1846-ban már híres, befutott költő volt. Petőfit megdöbbentette, hogy már a második díjat nyeri ez az Arany János, akit ő nem is ismer. Elment hát Erdélyi Jánoshoz, és elkérte a Toldi kéziratát (a Kisfaludy Társaságnak megvolt), és egy ültő helyében végigolvasta a Pilvax kávéházban (legalábbis így szól a legenda).

1847. február 4-én pedig megírta Aranynak lelkes költői és prózai levelét, amelyben dicséretekkel halmozta el a Toldit. Arany azonnal válaszolt neki (febr. 11-én), ugyanúgy levélben és versben: Válasz Petőfi Sándornak volt a vers címe, és a Viszontüdvözlésem Önnek volt a levél. A levelet Tompa Mihállyal küldte el Petőfinek, aki mindkettőjüket ismerte.

Azt írta, a legnagyobb jutalom számára a művéért Petőfi barátsága. Ennyit nem is érdemel. Azt lehet mondani, ha nem is megalázkodva, de alárendelten írt Arany Petőfinek. A népköltészet az első, mondta, utána jön a nemzet költészete. Mert a nemzeti költészet csak akkor létezhet, ha a népköltészet virágzik és teljes.

Petőfi február 23-án írt újra Aranynak, és ekkor már felajánlotta neki, hogy tegeződjenek (ez azért nagy dolog, mert akkoriban még nem terjedt el a tegeződés, nem volt használatban). Arany február 28-án válaszolt ismét, és ettől kezdve évődő, pajkos, huncutkodó hangnemben írtak egymásnak. Barátságuk egyre inkább elmélyült.