Oidipusz király története a thébai mondakörbe tartozik. A történet szerint Théba királya, Laiosz és felesége, Iokaszté azt a jóslatot veszik, hogy születendő utódjuk apját meg fogja ölni, és anyját veszi feleségül.

Ezért a megszülető egészséges fiúgyermek lábát átszúrják, és egy sziklás, néptelen helyen, Kithairosz hegyén hagyják. Egy pásztor azonban rátalál és elviszi a szomszédos ország, Korinthosz királyához, Polüboszhoz, aki feleségével már régóta nagyon szeretne gyermeket, de nem adatott meg nekik. Így kerül az uralkodópárhoz a kisfiú, akit, mivel a lába dagadt, Oidipusznak neveznek el (a szó dagadt lábút jelent).

Oidipusz már nagyobbacska volt, mikor egy lakomán egy részeg alattvaló a fejéhez vágta, hogy nem édes gyermeke a szüleinek. A fiú ezért elmegy a delphoi jósdába, hogy megbizonyosodjon az igazságról. Származása titkát nem mondják el neki, viszont megjósolják: „apádat meg fogod ölni, és anyádat veszed feleségül, végzetes a te sorsod.”

Szegény Oidipusz szereti a korinthoszi szüleit, nem akarja, hogy beteljesedjen a jóslat, ezért vissza se mer menni hozzájuk, hanem elindul Théba felé. Útközben nem tér ki egy fogat elől, melynek utasa felszólítja, hogy álljon félre, szóváltásba keveredik, és megöl mindenkit, csak egy katona menekül meg. Nem tudja, hogy a fogatban az ő vér szerinti apja, Théba királya ült, és azzal, hogy leszúrta őt, beteljesítette a jóslatot.

Ezután tovább vándorolva találkozik a Thébát sanyargató szfinxszel, akinek megfejti a feladott kérdését, és ezzel megmenti a várost. A szfinx ugyanis olyat kérdez, amire senki sem tudja a választ, és az egyetlen halandó, aki megfejti a feladványt, Théba királya lesz.

Közben hírt kapnak, hogy meghalt a király, és Oidipusz elveszi a volt király feleségét, az özvegy Iokasztét, akinek négy gyermeket nemz. Két fiú születik: Polüneikész és Eteoklész, és két lány: Antigoné és Iszméné.

Oidipuszt nagyon szereti Théba népe, mert igazságos, bölcs uralkodó, és boldogan élnek Iokasztéval, míg egyszer dögvész nem kezd pusztítani a városban. Oidipusz elmegy a delphoi jósdába, és azt a jóslatot kapja, hogy addig fog pusztítani a dögvész, amíg meg nem találják és meg nem büntetik Laiosz király gyilkosát.

Oidipusz vadul keresi a tettest, ám Teiresziász, a vak jós figyelmezteti, ne nagyon keresse a gyilkost, mert az végzetes lehet. Oidipusz ennek ellenére ádázul keresi a gyilkost, míg rá nem jön, hogy ő maga ölte meg apját, saját kezével teljesítette be a jóslatot. Amikor felesége, Iokaszté megtudja, hogy a saját fiához ment nőül, felakasztja magát.

Oidipusz büntetésül megvakította és bujdosásra ítélte magát. Két fia megtagadja őt, ezért átkot mond rájuk: legyen testvérviszály, és saját kezükkel öljék meg egymást. Két lánya viszont mellé áll és támasza lesz: Antigoné kíséri el az útján. Oidipusz végül Kolónoszban hal meg.

Polüneikész és Eteoklész úgy egyeznek meg, hogy évről évre váltják egymást uralkodóként, de az első év elteltével Eteoklész nem akarja átengedni testvérének a trónt (a hatalom torzítja az emberi jellemet). Polüneikész ezért hadat indít Théba városa ellen (feleségül vesz egy királylányt és az apósa támogatja katonákkal). Tehát sereggel vonul saját szülővárosa ellen, és ebben a háborúban a két testvér megöli egymást. Ezzel a trón megüresedik, és Iokaszté testvére, Kreón lesz a király, mivel az öröklési rend szerint a legközelebbi férfi családtagra száll a hatalom.

Kreón nem temetteti el Polüneikészt, mert ő Théba ellen harcolt, Antigoné viszont azt szeretné, ha mindkét bátyja, Eteoklész és Polüneikész is megkapná a holtaknak járó végtisztességet. Kreón elrendeli, hogy nem szabad eltemetni Polüneikészt, ő azonban elhatározza, hogy akkor is el fogja temetni a testvérét. Húga, Iszméné segítségét kéri, de ő nem mer szembeszállni a király akaratával. És ezzel veszi kezdetét Antigoné története, melyet Szophoklész, akárcsak Oidipusz történetét, drámában örökített meg.