A magyarokhoz II. a kutatók szerint 1807-ben keletkezett, de ez nem biztos, mert Berzsenyi nem jelölte pontosan a versei születésének dátumát.

Párverse: A magyarokhoz I. – a magyarok megromlott erkölcsének témáját járja körül, kontrasztba állítva a hajdani erőt a silány jelennel. Az első vers pesszimistább befejezést kapott, A magyarokhoz II. sokkal optimistább végkicsengésű.

Keletkezése:

A napóleoni háborúk zajlottak éppen, amelyek megingatták Európát. Ez adja a vers történelmi hátterét, ugyanis volt egy közvetlen kiváltó alkalom a vers létrejöttéhez, mégpedig I. Ferenc császár és király kiáltványa.

1805. október 21-én az ulmi csatában súlyos vereséget szenvedett el az osztrák sereg, és a király kiáltványt intézett népeihez. Meg akarta nyerni a magyar nemeseket a franciák elleni harchoz.

Mivel Napóleon eltörölte a feudális rendszert az általa elfoglalt területeken, Berzsenyi úgy érezte, a franciák veszélyeztetik a magyar szabadság ügyét (szabadságon az ősi alkotmányt értette, amely a nemességnek garantálja a kiváltságokat), így a Habsburgok mellé állt. A Habsburg-hű nagybirtokos réteg hamar elnémította Napóleon hazai csodálóit.

A vers témája:

a magyarság buzdítása. Berzsenyi rá akarta ébreszteni honfitársait arra, hogy milyen a világ helyzete, és hogy ehhez a helyzethez illő, a magas ideálokhoz méltó magatartást kell tanúsítaniuk.

Címe: témajelölő, egy határozott névelős főnév.

Műfaja: hazafias óda

Hangneme: az elején döbbent, később fennkölt, bizakodó, ugyanakkor agitatív jellegű, célja a buzdítás.

Stílusa:  klasszicista (Berzsenyi Dániel a késő klasszicizmus költője, a romantika előfutára)

Szerkezete:

kiegyensúlyozott, harmonikus, azaz klasszicista.

Egyértelműen két részre bontható, és a két rész 3-3 versszakból áll.

• 1-3. versszak: erőteljes felütéssel kezdődik, mely egy általános megállapítást tartalmaz: mindenhol háború dúl. Érzelmileg ezt a szakaszt a rémület, a döbbenet uralja. Berzsenyi E/2. személyben megszólítja a magyar nemességet, saját közösségét (már a vers felütésében: „ó magyar!”).

Az egész világra kihat a felbolydulás, A vers első felében lefesti az egyetemes forrongást. A világ kaotikus, gigászi erők állnak szemben egymással, és a Napóleon-féle háborúskodás fenyegeti az emberi békét és rendet. (Antik mitológiai utalásokkal él, pl. az „ádáz Erynnis” Erinniszt, a viszály istennőjét jelenti.)

Konkrét példákkal is bizonyítja állítását, a felsorolt történelmi események az egész emberiség élethalálharcát szemléltetik. Prüsszia, azaz Poroszország, Napóleon fennhatósága alá került, aki a Baltikum egy részét, Litvániát is meghódította, akárcsak az Adria öbleit, azaz Dalmáciát és Isztriát.

• 4-6. versszak: a költő keresi a biztos pontot a világerők zavargása közepette, a káosszal szembeszállni képes emberi közösséget. Az E/2. személy használatát E/1. személy váltja fel az 5. versszaktól.

Helytállásra buzdítja a magyarokat, erkölcsi eszménye messze túlmutat a koron, amelyben élt, és a pillanatnyi időszerűségen (a vers születésének aktualitásán).

Bízik abban, hogy mi magyarok megmaradunk.

Optimizmusát meg is indokolja:

• egyrészt a magyaroknak jó uralkodójuk van I. Ferenc személyében – olyan, mint az ókori Rómában volt Titus, akit az utókor igazságosnak és bölcsnek tartott („Te Titusoddal” – te, azaz a magyar nemesség, Titusoddal, azaz császároddal összegyűltél Pozsonyban az országgyűlésen, hogy az ország hajóját sikeresen el lehessen kormányozni a viharban)
• másrészt a magyaroknak „nemzeti lelke” van, a magyarság nem sokaságból áll, hanem közösségből. A fizikai, számbeli fölénnyel az erkölcsi fölényt állítja szembe. Az „alvó nemzeti lélek” felébresztése ugyanis a régi erkölcsökhöz való visszatérést jelenti.

Az igazi hősiességhez azonban szabad közösség kell. „Lélek és szabad nép” képes a megmaradás érdekében összefogni, nemzetként viselkedni és nagy dolgokat tenni

Ezt a gondolatát is történelmi példákkal támasztja alá (Róma, Marathon, Budavár). Ezek a történelmi példák erkölcsi érvként támasztják alá a költő bátor helytállásra buzdító szavát.

Költői eszközök:

• enjambement, azaz áthajlások, sorok között (pl. „S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti”), és strófák között is (pl. „A nyihogó paripák szökését // Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem…”)
• sor belsejében új mondat kezdése (pl. „Nem félek. A kürt harsogását…”)
• erőteljes kifejezések (pl. „A népek érckorláti dőlnek”, „ordítson orkán”)
• költői képgazdagság (metaforák, pl. hajó – állam, orkán – háború)
• fontos motívum a hajó – társadalmi jelentésű metafora, amely az államra, a bölcs kormányzásra utal (míg az Osztályrészem c. versben a hajó a magánélet világát, az életút alakulását idézi fel képi síkon).

Verselése:

időmértékes. Strófaszerkezete: alkaioszi:

• 1-2. sor: nagy alkaioszi sor (5 jambikus versláb, a 4. anapesztus)
• 3. sor: ötödfeles jambikus.
• 4. sor: kis alkaioszi (két daktilust rendszerint két trocheus követ)

Utóélete: Kodály Zoltán 1936-ban kórusművet készített A magyarokhoz II. alapján Forr a világ címmel.