Bagarja a bíróért megy, közben a kántor feleségét is értesti, aki ezután urát elhurcolja magával. Fejenagyot pedig a bíró kalodába záratja, ahol a kovács megfogadja magában, hogy mihelyt kiszabadul, nyomban feleségül veszi Erzsókot. A művet a vidám történetnek megfelelően derűs befejezés zárja.

Akárcsak az eposzokban, itt is megjelennek az eposzi kellékek, pl. az epiteton ornans (állandó jelzők, pl. széles tenyerű). Ezzel is jelzi Petőfi, hogy tudja ő nagyon is jól, hogy mi kell egy eposzba, melyek az eposzi kellékek. Csak nála ezek mind a gúny eszközeként jelennek meg. Pl. az ajánlás is: a két végletnek ajánl: erős és gyáva. Így nem szoktak ajánlani egy eposzt. Persze, a dulakodás sem éppen egy homéroszi csata.

Műve megírása előtt a költő Dunavecsén volt, és innen vette a szereplőit. Számos beszélő nevet használ, pl. Harangláb, a kántor (templomi éneklő), Szemérmetes Erzsók az ő 55 éves bájaival (a kocsmárosné). A helyszín a falu, és a harc Erzsók kegyeiért folyik. Ez nem egy különleges, fontos harc. Csupa fintor, csupa ironikus csavarás van a műben.

Túlbeszélt, nehézkesen előrehaladó szöveg A helység kalapácsa, de azért élvezhető. A verselés időmértékes: daktilikus lejtésű egyenetlen, rímtelen sorokból áll.

Petőfi A helység kalapácsa megírásával a komoly eposzok magasröptű hangját és témáit akarta nevetségessé tenni, de a kor kritikusainak nagy része (pl. Császár Ferenc, Poór Jenő) nem vette észre a költő célját és a komoly eposzok követelményeit szem előtt tartva tette mérlegre a művet. Így a kor nem volt képes a mű értékének felismerésére.

A helység kalapácsa első kiadása 1844 október vége felé hagyta el a sajtót. Borítójára Grimm Vince két kőnyomatú rajza került, melyeket Toldy Ferenc állítása szerint eredetileg maga Petőfi készített. Az előlapon a nagy dulakodás, a hátlapon a kántor szerelmi vallomása látható.

A kiadó Geibel Károly könyvkereskedő volt, aki Petőfi életében nem is engedte ki a kezéből ezt a művet, így másodszor csak 1863-ban jelenhetett meg Gyulai Pálnak Petőfi Sándor vegyes művei. 1838-1849. Pest. Pfeifer Ferdinánd sajátja című kiadványában.