A Beszterce ostroma Mikszáth egyik legnépszerűbb regénye. A Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban 1894-ben, és a következő évben önálló kötetként is kiadták.

Alapötletét egy élettörténet adta, amelyet Mikszáth egy képviselőtársától hallott (az író 20 évig volt parlamenti képviselő). Ez a képviselőtársa egyszer elmesélte neki egyik őse, Pongrácz István életét, aki hóbortos ember volt, akárcsak regénybeli megfelelője.

A regénynek volt olyan kiadása, amely alcímet is kapott: „Egy különc ember története”, és ez nem véletlen.

Pongrácz István, a „magyar Don Quijote” alakja

A regény főhőse egy furcsa, öntörvényű ember, aki nem illik bele a környezetébe. Cervantes regényhősével való hasonlóságára maga Mikszáth is utal a szövegben, hiszen Pongrácz István elolvassa a Don Quijote című regényt, melyet ajándékba kapott.

Pongrácz István egy különc gróf, aki Nedec várában él. Külsőre magas, daliás férfi, de kicsit biceg, mert egyszer leesett a lóról, és nem engedte meg, hogy helyre tegyék a csontját, mert az fájdalmat okozott volna.

A hóbortos gróf életét folyamatos háborúzás tölti ki, és mindig önmaga ellen visel háborút. Hadseregében a birtokán élő parasztok szolgálnak „katonaként”, és a hadiszolgálat fejében használhatják a földjét.

Pongrácz István soha nem nősült meg, de nem él magányosan. Házának „asszonya” egy Estella nevű táncosnő, akit a gróf egy cirkuszi társulattól vásárolt 600 Ft-ért.

Mindenapjait olyan „szertartások” teszik ki, mint pl. ebéd után aprópénzt szórni a várában összegyűlt gyerekek, koldusok és léhűtők közé.

A Beszterce ostroma cselekménye röviden

A gróf talán élete végéig folytatta volna hóbortos mindennapjait, ha nem olyan szomszédai vannak, mint Behenczy Pál báró és annak fia, Károly.

1. cselekményszál

Alapszituáció

A Behenczyek régen gazdagok voltak, de a báró eljátszotta a vagyon nagy részét kártyán, a maradékot pedig nőkre költötte. Csak azért nem váltak földönfutóvá, mert a néhai Behenczyné, aki Czobor gróf egyik lánya volt, halála után évi 10 ezer forintnyi járadékot hagyott férjére és fiára. Ezt az összeget félévente folyósítják a Behenczyeknek.

A Behenczyek nagylábon élnek, míg futja a pénzből, utána szűkölködnek, amíg meg nem jön az újabb folyósítás, amely után megint gazdagság és újabb szegénység következik.

Bonyodalom

A történet elején épp ínséges időszakban vannak a Behenczyek, ezért Károly eladja váruk harangját a krivánkaiaknak 600 Ft-ért, és ezzel magára haragítja apját. A báró dühében elüldözi a fiát, és ezzel megszerzi a 600 Ft-ot.

Károly a nedeci várba megy és felajánlja szolgálatait Pongrácz István grófnak, aki befogadja az ifjút. Mivel egykor orvosi tanulmányokat folytatott, Pongrácz kinevezi várorvosnak, majd előkóstolót csinál belőle.

Károly egyre jobban érzi magát Nedecen. A vár asszonyára is szemet vet, és egy vacsora során hevesen udvarolni kezd neki. Emiatt Pongrácz egy gombnyomással a vár alatti pincebörtönbe juttatja.

Estella, a vár úrnője ezt félreérti. Azt hiszi, a gróf szerelmes belé, így aztán közeledni próbál hozzá, de a férfi visszautasítja.

Emiatt Estella úgy dönt, kiszabadítja Behenczy Károlyt. Ruhát cserél egy Ancsura nevű parasztasszonnyal, és besurran a várba, hátán egy zsák krumplival. A börtönben a krumplit kicseréli Behenczyre, aztán ketten együtt Besztercére szöknek. Gyakorlatilag az őrök szeme láttára szabadítja ki a foglyot.

Amikor Pongrácz István megtudja, mi történt, nagyon dühös lesz. Felszólítja Beszterce városát, hogy adják ki a két szökevényt, különben hadseregével megtámadja a várost. Beszterce polgármestere nem veszi komolyan a fenyegetést. Így aztán Pongrácz gróf megindul a seregével Beszterce ellen. Meg akarja ostromolni a várost.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!