A Beszterce ostroma szereplői

Mikszáth kiválóan értett a jellemek megrajzolásához. Ebben a regényében csak egy szereplő, a hóbortos gróf figurája van részletesen kidolgozva, de az mestermunka.

Amúgy sem volt szokása alapos, részletes jellemrajzot adni a szereplőiről, hanem egy-egy nagyon jellemző vonást, viselkedési mintát és gondolkodásmódot emel ki.

Főhőse Don Quijote módjára megpróbál a 19. században középkori állapotokat, körülményeket, életet teremteni magának, vagyis egy letűnt világot felidézni. Nemcsak a várát rendezi be 17. századi stílus szerint, de öltözéke és élete más kellékei is ezt a letűnt kort idézik.

Birtokának szlovák ajkú lakosságából még hadsereget is szervez magának és hadgyakorlatra viszi őket. A szegényeknek naponta pénzt adó földesúr szerepét is eljátssza, napjait szigorú szabályok szerint éli.

A társasági események miatt szüksége van egy várúrnőre, akit pénzért vásárol magának (amúgy gyűlöli a nőket, ezért nem házasodik meg). Így kerül hozzá Estella, a cirkuszi táncosnő.

Pongrácz szigorú ember, aki nem törődik a valósággal, a 19. század eseményeivel. Egy feudális szokásokra épülő világot alakít ki magának, feudális kapcsolatrendszerben éli mindennapjait. Ez abban nyilvánul meg, hogy pl. azt gondolja, várúrként joga van bebörtönözni Behenczy Károlyt, holott ezt nyilván nem tehetné meg törvény szerint. Ráadásul amikor a fogoly megszökik és Besztercére megy, meg akarja ostromolni Besztercét.

Jelleme is megfelel a középkor, azaz a lovagkor elvárásainak: rendelkezik lovagi erényekkel, hiszen tiszteli őseit, védelmezi a nőket, emellett bőkezű és nagyvonalú. Szókimondó és ad a becsületre, szavahihető, következetes, büszke és lovagias.

Szilárd értékrendje van, ebben különbözik a regény többi szereplőjétől. Emiatt tud erkölcsileg fölé nőni az örökösen marakodó Trnowszky fivéreknek és a Behenczyeknek.

Miben hasonlít Pongrácz és Don Quijote?

• mindketten a lovagi értékrendben hisznek (a szegények, elesettek pártfogói) – ezzel egy magasabb rendű erkölcsöt képviselnek, mint a többi szereplő
• mindketten kilógnak saját korukból, és egy korábbi korszak eszményeit és közegét akarják maguk körül megteremteni

De fontos különbségek is vannak köztük.

Miben különbözik Pongrácz és Don Quijote?

• Don Quijote teljesen szembemegy a környezetével, amely bolondnak tartja, ezzel szemben Pongráczot cinkosan támogatja a környezete az őrült dolgaiban, és elfogadják olyannak, amilyen
• míg Don Quijote egyértelműen elmeháborodott, addig Pongrácz elmeállapotáról nem tudunk semmi biztosat (valószínűleg nem kezdettől fogva bolond, viszont az Apollóniáért vívott párbaj során megsebesül, és emiatt jelentkeznek nála az őrültség jelei)

Pongrácz István jellemfordulata

Amikor Pongrácz megismeri Apolkát, változáson megy keresztül. Eleinte csak hadizsákmány a lány, de aztán őszintén megszereti, és emiatt élete teljesen átalakul.

Innentől fogva már nem rögeszméket hajszol, hanem valós értékekhez kezd ragaszkodni. Egy újfajta lelki élményt szerez a lány révén, amely olyan érzelmekben ölt testet, mint a kölcsönös elfogadás, a hála és a szeretet.

Fő célja azt lesz, hogy Apolkának tökéletes életkörülményeket biztosítson, és elnyerje a szeretetét. Annyira fontossá válik számára a lány, hogy még örökbe is akarja fogadni.

Eddig Pongrácz István kőszívűnek látszott, és a nőket egyáltalán nem kedvelte. Innentől sebezhetővé válik, hiszen a legtisztább érzelmeit ébreszti fel Apolka, akihez mindenáron ragaszkodik. Annyira, hogy még féltékeny is, és könnyen megbántódik. Sok lelki feszültséget él át, sok indulat tombol benne amiatt, hogy fél Apolka elvesztésétől.

Így válik a főhős esendővé, emberivé, emiatt az elbeszélő is megértéssel viszonyul hozzá, annyira, hogy az olvasó még Pongrácz öngyilkosságát is elfogadással veszi tudomásul.

Az, hogy ló nélkül, gyalogosan temetik el Pongráczot, az illúziókkal való leszámolást szimbolizálja.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!