A Beszterce ostroma szerkezete

A mű a romantika és a realizmus stílusjegyeit egyaránt magán viseli.

Valós helyszíneken és valós időben játszódik a cselekmény, emellett Mikszáth sokféle eszközzel igyekszik a valószerűség illúzióját kelteni.

A könyv elején bevezető található, amelyben az író elmeséli a regény megírásának előzményeit.

A bevezetőben azt a benyomást kelt, hogy a valóságban is megtörtént az, amit a regényben elmond, sőt, ő maga is személyesen találkozott Pongrácz Istvánnal és annak rokonaival, és tőlük ismerte meg a gróf Beszterce elleni hadjáratának történetét. Az engedélyükre is szükség volt, hogy használhassa a regényben Pongrácz István valódi nevét.

Azt is elmondja, hogy Pongrácz csak nemrég halt meg, és ezzel érzékelteti, hogy a regény eseményei a közelmúltban történtek, így még nem mentek feledésbe. Ezek az állítások a valószerűség látszatát erősítik.

Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy egy regényen nem lehet számonkérni a valóságot. A fikció, bár valós tényekre épül, nem azonos a valósággal, hanem annak átalakított, megmunkált változata. Erre egy hasonlatot is említ: a valóság olyan, mint a posztó, a regény pedig olyan, mint a posztóból készült mellény. Ugyanabból az anyagból van a kettő, mégsem azonosak egymással.

A Beszterce ostroma tagolása

A regény 4 fejezetre tagolódik, amelyek több, már-már önálló történetet mondanak el. Maga a cselekmény ezeknek a különálló történeteknek a találkozásából áll össze.

Ennek megfelelően a mű 4 szerkezeti egységből áll:

1-2. rész: két külön szálon, egymástól függetlenül zajlanak az események.

Egyik szál: az Estella c. fejezet a nedeci vár és Pongrácz István történetét beszéli el. A Behenczyek története egy új szál, amely bekapcsolódik a nedeci szálba (Behenczy Károly várorvos lesz Pongrácz birtokán). Így alakul ki a bonyodalom (Estella szökése), és emiatt fordul Pongrácz Beszterce ellen.

Másik szál: a 2. fejezet (Kedélyes atyafiak) a zsolnai Trnowszky fivérek és Apolka történetét meséli el, ami teljesen új szála a regénynek. A zsolnai szál a lány személyén keresztül kapcsolódik össze a nedeci szállal.

3. rész: a 3. fejezetben (A túsz) az eddig külön futó szálak (nedeci és zsolnai szál) egymásba fonódnak azzal, hogy Apolka Nedecre kerül. A bonyodalmat ezúttal az okozza, hogy Tarnóczy Emil felbukkan és megkéri Apolka kezét.
4. rész: a megoldás. A zárófejezet (Az éj) a cselekmény mindhárom szálát (Pongrácz-szál, Behenczy-szál, Trnowszky-szál) egyesíti. Tarnóczy Emil megveszi Estellát, hogy kiváltsa Apolkát, Pongrácz meghal.

A narrátor és előadásmódja

A narrátor hangsúlyosan jelen van a regényben, sokszor ki is szól az olvasóhoz, kommentárokat fűz az eseményekhez stb. Például Pongrácz életvitelét úgy kommentálja: „Nem, talán sohasem történt volna semmi változás a várúr életében (s én most meg se írhatnám ezt az elbeszélést), ha olyan bolond szomszédai nem lettek volna, mint Behenczy Pál és fia, Behenczy Károly.”

Előadásmódja anekdotázó, emiatt előfordul, hogy a történetmondás során kitérőket tesz, és ezekért bocsánatot kér („De bocsánat a kitérésért”).

Az anekdotikus szerkesztésű regényekben a narrátor is anekdotázik és a szereplők is. Pongrácz mindennapjaiban pl. fontos szerepe van az anekdotáknak, hiszen minden este történeteket hallgat, és saját életére a hallott történetek folytatásaként vagy kiegészítéseként tekint.

Az anekdoták (csattanóval végződő, rövid történetek) részét képezik Mikszáth írói eszköztárának, sőt, munkásságának legkarakteresebb jellemvonását adják. Ábrázolásmódja ugyanis az anekdotázó mindennapi nyelvre épül. (Nem láttatni akar, nem is zenei stílusban fogalmazni, hanem történeteket mesélni.)

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!