Az erdélyi magyarság

Romániának a Kárpátokon inneni területén él a legtöbb határon túli magyar, az 1990-es évek elején még több mint másfél milliónyian vallották magukat magyar anyanyelvűnek. Az erdélyi magyarság adja a Kárpát-medencei határon túli magyarok közel 60 százalékát, a világ összes határon túli magyarjának pedig 13 százalékát.

Románia népességben a román etnikum alkotja a többséget (78 százalék), a többi nemzetiség a magyar, cigány, ukrán, szerb, horvát és a német. A romániai magyarság legnagyobb része mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi területen él Erdélyben 12 másik népcsoporttal együtt, ám ezek számaránya alacsony. A magyar etnikum az erdélyi lakosság mintegy 20 százalékát teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye területén) alkot zárt tömböt.

Az erdélyi magyarság területi eloszlása:

• 35-37 százalékuk Székelyföldön él
• 28 százalék lakik a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyében)
• 16-18 százalék Közép-Erdélyban
• 18-20 százalék pedig interetnikus diaszpórában
• Erdélyen kívül, Románia más területein is élnek magyarok kisebb számban (e népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség).

A román állam hét évtizedig tartó betelepítési politikájának köszönhetően a magyar kulturális központok (Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah) mára többségében románok lakta településekké váltak. A magyarok számaránya egyre csökken, ám ehhez az elvándorlási tendencia is hozzájárult: becslések szerint százezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől az ezredfordulóig elhagyták Romániát.

A most következő adatok a 2000-es évek elejéről valók. Erdély legnagyobb, 120 ezer fős magyar közössége a több mint 300 ezer lakosú Kolozsváron él. Ezt a várost tekintik az erdélyi magyarok fővárosának. Tőle nyugatra csoportosulnak Kalotaszeg falvai (Kőrösfő, Kalotaszentkirály, Bogártelke): ez a magyarság egyik legértékesebb néprajzi tájegysége.

A második legnagyobb erdélyi magyar közösség Bihar megye székhelyén, Nagyváradon él, amely ma már csak 52 százalékban magyar város.

Erdély legnagyobb városa a 350 ezer lakosú Brassó, amely a székelyek legfőbb, hagyományos városcentrumának számít. De szót kell ejtenünk a partiumi magyarságról is, amelynek száma kb. 700 ezerre becsülhető. Döntő többségében a magyar-román határ 40 km-es vonzáskörzetében levő városokban laknak.

A bánáti magyarság falusi nyelvszigetekben és diaszpórákban él, és kétharmaduk ma már temesvárinak vallja magát.

Jogi helyzet:

Az 1991-es román alkotmány, amelyet népszavazás is megerősített, több alapvető kisebbségi jogot rögzít (pl. etnikai identitáshoz való jog, anyanyelven való tanulás joga, parlamenti képviselethez való jog, anyanyelv használatának joga a bírósági eljárásokban). Ám a gyakorlatban nehéz élni a kisebbségi jogokkal.

Gazdasági helyzet:

Sajnos a gazdasági szférában is megnyilvánul a nemzetiségi diszkrimináció, amely nehezíti a magyarok helyzetét. Bár eleinte a magyar kisebbségbeliek magánvállalkozásai jól működtek, mert ismerték a magyarországi helyzetet és modelleket, és jó kapcsolataik voltak az anyaországi rokonokkal, barátokkal, ami kamatozott az üzleti életben. Ám sajnos a súlyos munkanélküliség és elszegényedés problémája a magyar munkásréteget is sújtja, és fokozza az elvándorlási kedvet.

Kulturális helyzet:

Az erdélyi magyar kulturális élet központi szereplője az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület), melynek célja a romániai magyar közösség kulturális autonómiájának megteremtése. Az MTA erdélyi megfelelője pedig az EME (Erdélyi Múzeum Egyesület), amely Erdély tudományos akadémiájának szerepét tölti be.

Oktatás:

Az erdélyi magyarság 98 százaléka iskolázott, felsőfokú képesítés terén azonban a román országos átlag alatt van a magyarok aránya (3,6 százalék). Jellemzően középfokú képesítést szereznek az erdélyi magyarok (74 százalékban).

Az erdélyi magyarság jogos igénynek tartja, hogy az óvodától az egyetemig anyanyelvi oktatásban részesülhessenek az erdélyi magyarok. A XX. század elején Erdélynek még kiterjedt magyar oktatási hálózata volt, de a két világháború között a románok ezt felszámolták. 1948-ban megszűnt a felekezeti oktatás, 1959-ben pedig megszűntették a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Ezzel az anyanyelvi oktatásban részesülő magyarok száma rohamosan csökkenni kezdett, és az 1989-es fordulat sem hozott ebben számottevő változást. A románok célja a többségi nyelv (a román) fennhatóságának érvényesítése, ezt a célt szolgálta az 1995-ös oktatási törvény is, mely újabb korlátokat szabott a kisebbségi anyanyelvi oktatásnak.

Tömegtájékoztatás:

A romániai magyar nyelvű médiák súlyos anyagi gondokkal küzdenek, legyen szó rádióról, televízióról vagy sajtótermékről. Számos sajtótermék az anyaországi támogatásoknak köszönhetően maradhat életben. Legfontosabb napilapok: Bihari Napló, Hargita Népe, Romániai Magyar Szó (2005-ben megszűnt, utódlapja az Új Magyar Szó). Legfontosabb hetilapok: Brassói Lapok, Erdélyi Napló, Európai Idő (2015-ben neve Székely Időre változott).

A transzilvanizmus:

Az Erdélyben élő népek és kultúrák szellemi, kulturális, világnézeti, faji és egyéb különbségeken túlmutató, regionális mozgalma, amelyet Bánffy Miklós „espirit transsylvain”, vagyis erdélyi szellem néven határozott meg. Történeti fejlődésében két fő korszakot különítünk el: a régi erdélyiséget (amely az Erdélyi Fejedelemség megszületésével kezdődött), és az új transzilvanizmust (amely az impériumváltozással kezdődött, amikor a románság államalkotó nemzetté, az erdélyi magyarság pedig kisebbséggé lett). A mozgalom célja az önálló, autonóm Erdély megteremtése volt, amely eredetileg három nemzetet foglalt magába: magyarokat, székelyeket és szászokat. A transzilvanizmus jórészt kulturális töltetű eszme, amely tiszteletben tartotta az állami politika irányvonalát, és a kezdeti kísérletek után lemondott az autonómia követeléséről is. Legkövetkezetesebb képviselőjének Kós Károlyt szokták tartani.

A csángók

A moldvai magyarokat a XVIII. század végétől nevezik csángóknak; a szó elvándorlót, elcsatangolót, elkóborlót jelent. A honfoglalás óta élnek Moldva területén, számuk 80 ezerre tehető. A románok szerint a csángók eredetileg románok voltak, csak elmagyarosodtak, a csángók viszont magyarnak tartják magukat. Mi is úgy tartjuk, hogy a csángó közösség a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába a középkor óta több hullámban kitelepült magyar csoportokból kialakult etnikum.

A csángó egy pejoratív elnevezés, ezért a csángónak nevezett moldvai, gyimesi, hétfalusi, dévai és al-dunai székelyek nem szeretik, ha csángóknak hívják őket, nem vállalják ezt a nevet. Ők katolikus magyarok, és nyelvük a magyar archaikus változata (amelyben még megvan a régmúlt elbeszélő mód). A magyar nyelvet persze leginkább csak otthon használják, már a középnemzedék is románul beszél.

Néhány érdekesség a szókincsükből:

velőmasina = cséplőgép

files = nyúl

szültül = furulyázik

polozsmag = tojás

lúza = fűzfa

Gyakori az „í”-zés (egísz, szíp), „ű”-zés (szívbűl), „a”-zás (bajuszakkal, cukar (=cukor), vagyak (=vagyok). Vannak román helyesírással írt hangjaik, pl. a „cs” betűt „ci”-nek írják. Jellemző még a nyílt „ë” hang használata, melynek ejtése nyelvjárásfüggő, ezért nem lehet a köztudatba behozni. Jellemző még az „e” és „ez” névelő, valamint hogy bizonyos toldalékok (pl. -val/vel) nem hasonulnak.

Vallásuk katolikus (a reformáció nem tudott elterjedni, részint azért, mert nem volt magyar pap. Jellemző a csángókra, hogy babonásak (pl. a terhes asszony nem ijedhet meg, és csak szép dolgokat nézegethet, nem nézhet sokáig egy kutyát stb). Táncuk oláhos, tipikusan férfitánc, rokon a verbunkossal. A népviseletet már csak az idősek hordják (jellegzetes lepelszoknya, ami balkán hatást mutat, megvan a többi népnél is), népdalaik, táncaik is erős román hatást mutatnak.

Vita folyik arról, hogy a csángó nyelv-e vagy nyelvjárás. Mivel erős a román nyelv hatása, az asszimiláció nyelvi szinten is (átveszik a román szavakat, pl. a modern élet vívmányait jelölő szavakat, technikai vívmányokat jelölő szavakat már románul tanulják meg), az általános nézet szerint a magyar nyelv legkeletibb nyelvjárása a csángó, mely legjobban a székely nyelvjáráshoz hasonlít (csak e két magyar nyelvjárásban van még meg a négyfajta múlt idő). Mivel rég elszakadtak az anyaországtól, újítónak kellett lenniük: az új dolgokra saját maguknak kellett új szavakat kitalálniuk. Ezt az utánpótlást többnyire a székely nyelvjárásból veszik.

A bukovinai székelyeket bukovinai csángóknak is szokták nevezni, pedig ők székelyek. Moldva a legszegényebb, legelmaradottabb vidéke Romániának, és nagy a valószínűsége annak, hogy a csángók be fognak olvadni a románok közé: román iskolába járnak, a misék nyelve román, románul imádkoznak és énekelnek. Ugyanakkor vallási téren nem történt meg ez az asszimiláció (nem ortodoxok), ám nyelvileg és identitás szempontjából erős rajtuk a nyomás. Nem magyarnak érzik magukat, hanem csángóknak, ez az identitásuk.

A cikknek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az oldalszámokra!