Ki a szerző?

A hölgy, Delia Owens közel hetven éves, ez az első regénye. 1949-ben született Georgiában, ahol biológusi diplomát szerzett, jelenleg Idahóban él. Gyerekkorában gyakran töltötte a nyarat édesanyjával az Okefenokee-mocsárvidéken, ahol sokat kempingeztek, kenuztak.

Foglalkozása zoológus, és ez nagyon meglátszik a regényen is, hiszen süt belőle a természet iránti szeretet és érződik a hozzáértés, a hatalmas szakmai tudás, amire pályája során szert tett. 1974-ben férjével, Mark Owenszel Afrikába költözött, ahol a helyi vadvilágot kutatták, s eredményeiket három dokumentumkönyvben örökítették meg.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek előtt csak természettudományos írásai jelentek meg, melyekért díjat is kapott. Első könyves íróként mindjárt sikerszerző lett, a közönség világszerte rajong érte, ami hatalmas elismerés a számára.

Mik a könyv jellemzői?

Az Ahol a folyami rákok énekelnek olvasmányos és szórakoztató regény, eseménydús, gördülékeny, jó tempójú, és mindenekelőtt nagyon egyedi: eredetisége vitán felül áll. Összetett és sokrétű könyv, amely változatos élményt ad.

Műfaji besorolása is nehéz, hiszen van benne valami a lélektani regény, a fejlődésregény, a romantikus regény és a krimi műfaji sajátosságaiból is. De az bizonyos, hogy első helyen a tájélmény szerepel, ez adja a mű legfőbb hitelességét és erejét.

A regény nyelvileg szép, lélektanilag hiteles, gondolatilag világos és tiszta, a szerző nem él klisékkel, nincsenek funkciótlan vagy semmitmondó részletek, minden egyes szó okkal van leírva, mindennek megvan a maga értelme.

Titokzatos, sejtelmes cím

Már a cím is figyelemfelkeltő. Érdekes, hogy a bestsellerek közt soknak van elsőre nem egyértelmű, látszólag vagy valóban sokatmondó, különösen hangzó címe. Most ami elsőre beugrik, az a Rém hangosan és irtó közel, no meg A prímszámok magánya, de számos ilyen címet lehetne sorolni az elmúlt egy-két évtized sikerlistáiról.

Persze, a cím mögött nem mindig egy mély értelmű metafora rejtőzik, néha csak egy jól elkapott, hatásos kép, gondoljunk pl. A szürke ötven árnyalatára, ahol a különösen csengő, egyedi cím meglehetősen banális magyarázatot kap a történetből. Akkor derül ki, hogy mi van egy cím mögött, van-e mögötte valami egyáltalán, ha elolvassuk a könyvet.

Delia Owens könyvét érdemes elolvasni. Itt a címnek valóban jelentése van: egy olyan helyre utal, ahol ember nem jár, ahol érintetlenül, a maga vadságában burjánzik a természet. Jelen esetben az észak-karolinai lápvidékről van szó, amely a regény központi helyszíne. Sőt, néha már-már úgy érezzük, nem is helyszíne, hanem főszereplője: helyenként nagyon mélyen belemerülünk a természet szemlélésébe.

Honnan ered ez a különleges cím? A szerző édesanyja mondogatta, így bátorítva a lányát, hogy ne féljen bemerészkedni a vadonba és egyedül maradni a természetben. Delia Owens elmondta:

„Később olvastam valahol, hogy a folyami rákok igazából nem is énekelnek. Anyámtól viszont úgy tudtam, hogy ha elég messzire mész egyedül a vadonban és csak te vagy meg a természet, hallani fogod a folyami rákok énekét.”

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!