Lenyűgöző, varázslatos leírások

Érzékletes, alapos, részletgazdag leírásokat kapunk a lápvidékről, a lagúnákról, az itt élő növényekről, állatokról, a homoki rákokról, madarakról, kagylókról, teknősökről, vadakról, szarvasokról. Már az elején kiérezzük a sorokból, hogy valami különlegeset fogunk kapni:

„A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel. Lassan csordogáló patakok kacskaringóznak, elviszik magukkal a napkorongot a tengerig, és a sok ezernyi sarki lúd lármája közepette hosszú lábú madarak kapnak szárnyra meglepően kecsesen, pedig mintha nem is repülésre termettek volna.”

A regény második fele viszont egy bírósági tárgyalóteremben játszódik, ami egész más környezet, Kya szemével sokkal ijesztőbb és nyomasztóbb, mint a lápvidék. Neki a láp az otthona, ő ott nyugodtan és felszabadultan él, mert az egy szebb és tisztább világ, mint az emberi társadalom világa.

Különleges hősnő

Kya más, mint a hétköznapi emberek, van benne valami nagyon szokatlan, ezért aztán érdekli az olvasót és olvasás közben meg is szeretjük. Magának való, zárkózott és öntörvényű lány, ami érthető, hiszen nagyon korán kellett „felnőtté válnia”, azaz egyedül boldogulni, gondoskodni önmagáról.

Kagylókat gyűjt és némi könyöradományt azért kap, de ezt leszámítva segítség nélkül kell fenntartania magát. Természetes, hogy a kegyetlenül nehéz sors eredményeként megedződik lelkileg.

A kirekesztettség, az elhagyatottság, és a túlélés nehézsége nagy hangsúlyt kap a regényben. Az író jól ismeri a magány érzését, hiszen Afrikában évekig kutatott a civilizációtól elzártan, és egész életét a természet megfigyelésének szentelte. Könyvében bemutatja, hogyan hat a magány az ember pszichéjére és viselkedésére.

Egyébként már rég megfigyeltem, hogy jó eséllyel aratnak sikert azok a történetek, amelyeknek van egy vagy több olyan szereplőjük, aki valamilyen szempontból különleges, érdekes, eltér az átlagtól, szórakoztató és/vagy szerethető egyénisége van. Nos, Kya is ilyen eredeti karakter.

Krimi-jelleg

Azért írom, hogy krimi-jelleg, mert valójában ez a könyv nem krimi. A történet igazából a túlélésről és a magányról szól, tehát nem egy bűntény felderítése a lényege.

Van azonban egy másik cselekményszál is, ami krimi jelleget visz a regénybe, tehát mindenképpen számíthatunk egy kis izgalomra. Az információkat a szerző jól adagolja, sokáig nem tudjuk, mi az összefüggés a két történetszál között.

A két szálhoz két jól elkülönített idősík kapcsolódik, címmel és évszámmal megjelölve. A múltbeli szálon az író bemutatja Kya gyerekkorát és fiatalságát (ennek az eseménysornak az elbeszélése az 1952-es évvel kezdődik), közben pedig a jelenben a rendőrség nyomoz egy rejtélyes gyilkossági ügyben, amely felborzolta a kedélyeket (ez a szál 1969-ben kezdődik).

A gyanú Kyára terelődik, megvádolják a gyilkossággal, és a nyomozás egy bírósági tárgyalással végződik. A két párhuzamosan futó szál így ér össze.

A lap aljára értél, kattints a következő oldalra!