Áttekintő neveléstörténet a kezdetektől a reneszánszig
A hellenisztikus kor nevelési gyakorlata
336-tól számítjuk a hellenisztikus kort, melynek iskolái Kr. e. 30-ig jöttek létre, és a későbbi középkori iskolarendszer előmodelljét adták.
A hellén korban új iskolatípusok jöttek létre, megjelentek az állami iskolák, minden városban működött iskola.
Az oktatásnak 3 szintje volt:
- alsó tagozat: a mai általános iskolának felel meg. Itt 7-14 éves korig folyt az elemi oktatás (didaszkaleion), és két tanár oktatott, a grammatisztész és a didaszkolosz, az egyik írást-olvasást, a másik matematikát. Ezeket a tanárokat nem képezték pedagógiailag, csak olvasni kellett tudniuk (ez volt a tanári állás betöltésének feltétele).
- középfokú oktatás: a grammatikai iskola töltötte be a középfokú oktatás szerepét, ahol az ókori irodalom alkotóit, pl. Homéroszt tanulmányozták, valamint retorikát (szónoki beszédet), aritmetikát, geometriát, asztronómiát, zeneelméletet, grammatikát tanultak. Ekkoriban jelent meg az irodalmi művek elemzése, összefoglalták a tartalmukat, házi dolgozatot írtak belőlük. Megjelent a szemléltetés is, mint olyan. A tornacsarnok egybe volt nyitva a könyvtárral és az előadótermekkel. Az ifjak nevelésére szolgáló beszélgető körök, ún. szümpozionok működtek, ahol egy vezető szónok bábáskodása alatt a diákok erkölcsi nevelése folyt.
- felsőfokú oktatás: külön szónoki iskolák, filozófiai iskolák, orvosi iskolák működtek, ahol tovább lehetett tanulni. A leghíresebb szónoki iskola az Akadémia sugárúton működött, ahol Platón iskolája is, sőt, eredetileg Szókratész is itt tanított, ő volt az iskola megalapítója (Platón Szókratész tanítványa volt, Arisztotelész pedig Platóné). A líceum-típusú iskolák az arisztotelészi iskoláról kapták a nevüket, és a városfalakon kívül voltak.
Az első tudományos kutatótestület, a Muszeion Kr. e. 322-ben jött létre Alexandriában, alapítója Ptolemaiosz volt, Nagy Sándor követője, tábornoka. Az intézményt, amely Kr. u. 5. századig működött, a tudósok elhelyezésére és kutatási célokra szánták. Óriási gyűjtőkönyvtárral rendelkezett.
A görögök nézetei a nevelésről:
1, Szókratész (Kr. e. 469-399) szerint a nevelés célja, hogy erényes embert neveljünk, az erény ugyanis tanítható, mert aki tudja a jót, az cselekszi is a jót. Szókratész a dolgozta ki a kérdezve kifejtő oktatási módszert, amelyet ma is gyakran alkalmaznak a tanárok.
Nem maradtak fenn írásai, beszélgetéseit Platón műveiből ismerjük (pl. Platón Szókratész és Menón beszélgetése c. munkájában fejti ki, mely erények jellemzők az emberre: férfié a bátorság, asszonyé a háziasság. Szókratész lépésről lépésre vezeti Menón gondolatait. A módszer azért hatásos, mert megváltoztatja a meggyőződést, azonban egy mai iskolai osztály keretében nem megvalósítható.) Már Szókratésznél megjelenik az a platóni gondolat, hogy a tudás lényegében visszaemlékezés az igazságra.
- Platón(Kr. e. 427-347) ideatanában kifejtette az ún. barlanghasonlatot, melynek lényege, hogy a világban csak az árnyait látjuk a valóságnak. Létezik egy világ, az ideák világa, amely sokkal szebb, jobb, mint az a valóság, amelyben élünk. Hogyan tudjuk akkor meghatározni például azt, hogy mi az asztal? Úgy, hogy a fejünkben ott van az igazi, a csodálatos, tökéletes asztal ideája, és a valóságban látott árnykép-asztalocskákat ehhez hozzá tudjuk mérni. Platón szerint a nevelésben az a cél, hogy ehhez az ideális valósághoz eljuttassuk a gyerekeket. Vannak ugyanis olyan ismeretek, amelyeket el kell sajátítani, hogy eljussunk az ideák világába (ez a gondolat a vallásosság alapja is).
Állam c. munkájában Platón leírja az ideális államot is, amely természetesen egy utópia. Szerinte az ideális állam 3 kasztból épül fel:
- filozófusok kasztja (ez vezeti az államot)
- katonák kasztja (innen kerülnek ki a későbbi filozófusok)
- kézművesek kasztja.
Mindhárom kaszt más-más erényekkel rendelkezik: a filozófusoké a bölcsesség, a katonáké a bátorság, a kézműveseké a józanság. A katonák és a filozófusok 35 éves korig tanulnak, utána irányíthatják a közügyeket.
- Arisztotelész(Kr. e. 384-322) szerint a dolgokat önmagukban kell tanulmányoznunk, le kell írni őket és levonni a következtetéseket. Platónnal ellentétes nézeteket vallott, melyeket a líceumban is tanított. Szerette volna a természet tudományos leírását megalkotni, ő a zoológia és a botanika megalapítója. Nagy Sándor nevelőjekéntGyarmatok, avagy Sándor c. művében azt is leírta, hogyan nevelte az uralkodót, de ez a mű sajnos elveszett.
Oktatásról való gondolatait két főművében, a Politika és a Nikomakhoszi etika c. munkáiban fejti ki (utóbbi a korabeli egyetemi oktatás alapműve lett). Szerinte az erény nem tanítható, hanem szoktatni kell az embereket az erényes viselkedésre. Legfontosabb erénynek a mezotészt (a középérték tartását) tekinti. Vagyis semmiféle szélsőséges dolgot nem nevezhetünk erénynek, mindig a középső minőség a követendő, pl. a vakmerőség és a gyávaság egyazon tulajdonságnak, a bátorságnak két szélsőséges minősége, és a három közül csak a bátorság számít erénynek. Ugyanígy a tékozló és a zsugori a nagyvonalúságnak két szélsőséges minősége, és csak a nagyvonalúság számít erénynek. Ez a gondolat majd a reneszánszban jelenik meg újra.
A cikknek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az oldalszámokra!
Hozzászólások
Áttekintő neveléstörténet a kezdetektől a reneszánszig — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>