Áttekintő neveléstörténet a kezdetektől a reneszánszig
A korai kereszténység oktatása
A korszak iskolái a katekéta iskolák, melyeknek feladata a vallási ismeretek közvetítése, és amelyek 313-tól váltak nyilvános iskolákká.
Hogyan viszonyult a kereszténység az addigi, pogány ismeretekhez, Arisztotelész, Platón filozófiai rendszeréhez, a Kr. u. 200 körül működő, Galénosz által kidolgozott gyógyítási elmélethez, a nagy szerzőkhöz, Homéroszhoz, Vergiliushoz, Horatiushoz? Hogyan lehet mindezt beemelni a keresztény iskolák anyagába? A görögkeleti és a római központú kereszténység két külön álláspontra helyezkedett:
- Agörögkeleti egyházfeltétel nélkül elfogadja, amit az egyházatyák (Alexandriai Kelemen, Nagy Vazul, Aranyszájú Szent János) tanítottak, vagyis az ókori szerzők keresztény szemmel való értelmezését. Azt vallották: „Az igaz bölcsesség az Isten félelme.” Aranyszájú Szent János szerint a hit a legfontosabb, fontosabb, mint a tudás, ezért a hitnek van prioritása, de azért beemelték az ókori ismeretek közül a retorikát (amit felhasználtak a prédikátorok képzéséhez).
- Alatin egyházatyákközül Augustinus volt a legfontosabb, aki az európai nevelésügy meghatározó alakja volt. Szerinte a tudást két részre kell osztani: az egyik a lélekről való tudás, a másik a világról alkotott tudás, és ez utóbbit alá kell rendelni a hitnek. Tehát a hit és tudás viszonya a „Hiszem, hogy tudjam”, és nem a „Tudom, hogy higgyem” elvén alapult.
Az első nagyszabású keresztény történeti-filozófiai munka az Isten országa, amely bemutatja, milyen körülmények vezettek a Római Birodalom bukásához. Eszerint a rómaiak lelkükben elaljasultak, posványosak, hitetlenek lettek, ezért nem tudták visszaverni a külső támadásokat.
A keresztény oktatásban a grammatika, retorika, dialektika és muzsika volt fontos tantárgy. A nevelést összekapcsolták az eredendő bűn fogalmával: mind eredendő bűnnel születünk és a nevelés célja, hogy ettől minél inkább eltávolítsa a gyerekeket. E cél érdekében minden eszköz megengedett, sőt, kívánatos: verés, éheztetés, hideg vízbe állítás és egyéb kínzások.
A gyermekkórtörténet neves kutatói a következő megállapításokat tették a korszakkal kapcsolatban:
- Ariés szerint a középkorban rövidebb ideig tartott a gyerekkor, mint ma: csak 7 éves korig kezelték a gyerekeket gyermekként, azután belekerültek a felnőttek világába, a lovagi születésű gyerekek iskolába kerültek, az alacsony születésűek elkezdtek dolgozni (egy ilyen gyermekről szól Móricz Zsigmond Árvácska c. regénye is). Nagyon hamar büntethetővé váltak a gyerekek (pl. nyilvánosan megvesszőzhették, ahogy a felnőtteket is). Gyerek és felnőtt élete nem választódott el olyan élesen, mint ma: a gyerekeket elvitték nyilvános kivégzésekre, a felnőtt életének minden pillanatában jelen voltak. Otthon sem volt a felnőttek életének olyan része, amit elzártak a gyerekek elől: a gyerekek jelen voltak a születésnél, a halálnál, a szexuális együttlétnél. Még a képeken is picike felnőttekként ábrázolták őket. Miért volt vajon ennyire más a viszony a gyerekekhez? Ennek egyik lehetséges oka a magas gyermekhalandóságban keresendő: csupán a gyermekek 10 százaléka érte meg a felnőttkort.
- Norbert EliasA civilizáció folyamata c. könyvében kifejti, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez régen nem volt szükség olyan alapos és hosszú szocializációra, mint ma. Például a gyerekjátékok és a felnőttjátékok közt sem volt akkora különbség (pl. labdaházak). A gyerekek ugyanazokat a meséket, történeteket hallották, mint a felnőttek, és ezek elég véresek voltak. A gyerek benne élt a felnőttek világában kezdettől fogva, nem zárhatták el előle, ami a felnőtt életben zajlott. A felnőtt és a gyermek világának szétválasztása a felvilágosodás idején vette kezdetét. Manapság a média révén visszatértünk e középkori folyamathoz: a tévének és a számítógépnek köszönhetően a gyerek ma sincs elzárva a felnőtt élettől: ha virtuálisan is, de látja a születést, a halált, a szexualitást, és hat éves korában már nem hiszi el, hogy a gólya hozza a kisbabát.
A középkori tudásfelfogást tekintélyelv jellemezte: a szerzők iskolaalapítók és tankönyvírók is voltak, pl. Spanyolországban Sevillai Izidor, Észak-Afrikában Capella, Boethius, Beda Venerabilis, Írországban Szent Patrick.
Az első kolostort Szent Benedek, a bencés rend megalapítója hozta létre a dél-olaszországi a Monte Casanóban 528-ban. Azt vallotta, a tétlenség a lélek ellensége, ezért jelszava: „Imádkozzál és dolgozzál!” volt. A kolostorok egyfajta kultúraközvetítő feladatot láttak el, a szerzetesek feladata volt pl. a kódexek másolása. Ebben a kolostorban 100 évvel később már 16 könyv volt. A szerzetesek olyan gyakorlati ismereteket közvetíttek a helybeli lakosság felé, amelyek nélkülük elvesztek volna (pl. botanika, növénytermesztés, állattenyésztés).
- BurevicsA középkori ember világképec. könyvében leírja, hogy a kor térlátásában nem volt perspektíva: csak fönt volt, lent és középen. Hogy időben azelőtt és azután mi volt vagy mi lesz, az nem fontos a középkori emberek számára, mert mindent a végső megmérettetés szempontjából néztek. Abban az időben még a királyok se ehettek minden nap húst, mert nem volt rá lehetőség. Alig jutottak az emberek meleg ételhez.
Nagy Károly időszaka (VII. század vége) fordulópont volt az oktatás történetében. Ez a Karoling reneszánsz korszak, melyben palotaiskola és akadémia is működött. A palotaiskola az udvarban élő nemesek gyerekeit készítette fel a későbbi hivatali pozícióik betöltésére, az akadémia a korabeli műveltség iránt érdeklődő nemesek számára hozott létre társalkodókört, ahol jellemző volt, hogy álnéven (ókori neves szerzők nevein) szólították egymást a résztvevők. Ennek az iskolának a működését egy Alkuin nevű angol bencés szerzetes szervezte meg, aki híres tankönyvíró volt, és Tours-ban is hozott létre egy iskolát. Az írást is ő könnyítette meg azzal, hogy kitalálta a kisbetűt (azelőtt csak nagybetűket használtak a latin írásban). A tankönyvek egyébként párbeszédes formában íródtak.
Nagy Károly törvényt hozott a kötelező népoktatás bevezetéséről, a plébániai iskolák létrehozásáról, ami persze csak illúzió volt, sosem valósult meg, viszont megjelent a gondolat, hogy a király felelős a népe tanultságáért, és hogy mindenkinek szüksége van az oktatásra. Nagy Károly maga egyébként nem tudott írni. Ha gyerekkorban nem alakul ki ez a finom kézmozgás, akkor felnőttkorban csak nagyon nehezen lehet megtanulni. Alkuin próbálta megtanítani a királyt, de kevés sikerrel.
Középkori iskolatípusok:
- plébániai iskolák: igény szerint, esetlegesen jöttek létre alapfokú ismeretek oktatására. Olaszországban voltak leginkább elterjedtek (az 1400-as években Firenzében 8-10 ezer írni-olvasni tudó ember volt, ami akkoriban nagyon soknak számított). A plébániai iskolákban elsősorban imádságokat, másodsorban írást, olvasást, számolást, harmadsorban éneket tanítottak.
- székesegyházi iskolák: nagyobb településeken jöttek létre, és gyakran egyetemek alakultak ki belőlük (pl. Párizsban az udvari iskolából is egyetem lett). Közép-és felsőfokú képzésnek megfelelő tudást közvetítettek. Tananyaguk: teológia és ahét szabad művészet (septem artem liberalem), vagyis grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia és zene. Azokban a székesegyházi iskolákban, ahol a 7 tudomány túl sok lett volna, 2 ismereti kört tanítottak: az egyik volt a dictamen (szövegismeret, retorika és jogi ismeret), a másik a computus (a naptárkészítés tudománya, amely nem volt egyszerű, mivel a húsvét, a pünkösd mozgó ünnepek, és nehéz kiszámolni, melyik napra fognak esni. A csillagászatban egyébként a fölközpontú ptolemaioszi világképet vallották magukénak, és magasabb szintű matematikát, komplikált matematikai rendszert tanítottak.)
- kolostori iskolák: két fő részből álltak, egyik volt ascola interna, amely a szerzetesek képzését szolgálta, a másik a scola externa, ahol a világiakat képezték.
A cikknek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az oldalszámokra!
Hozzászólások
Áttekintő neveléstörténet a kezdetektől a reneszánszig — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>